csillogo kedvenc versei
Két aranyával dicsekszik.
Hol a Napot, hol a Holdat
forgatja az öreg Isten,
közben térdén lovagoltat,
mint nagyapám. Biztat engem,
s nem bánom, hogy csontos térde...
két kezdet az út két végén.
sűrű a reggel, narancslekvár,
forraszt dőlő szavak sövényén.
van, hogy éppen ennyi a leltár.
Mintha volna bennem vétlen gondolat,
bent, a fényben minden csend csak szétszakad,
mintha volna mersz, mely nem bánt senkit sem,
s úgy becsül csak simán, tisztán, félszegen.
Az én Valentinom
Titkom vagy feledhetetlen
Életemben mosoly vigasz
Varázs az eltűnő télben
A szívemben öröm tavasz
haikucsokor
ha megszeretnél
talán szép is lehetnék
- a legszebb - neked
*
hidat építünk
két egymás mellett folyó
valóság közé
*...
Ha a tenyered alma,
a szószegés hatalma
költözne halk szívembe,
kőtáblás életembe.
Uram, most imában eléd hozom
legféltettebb kincsemet: gyermekem,
s szívből jövő hálaadásomat,
hogy rám bíztad, megadtad őt nekem.
füttyszóra ki nem süket elkezd fülelni
de testbeszédjére igyekszik ügyelni
a nők persze tudják incselkednek velük
azt is tudják sejtik mi a végső tervük
Tudom, hogy előbb kellett volna
nevetni, sírni és dalolni,
már minden elszállt messzi múltba,
avas a kamra, s kincse talmi.
kölyökutcák tartanak fogva,
járatlan szavak bábjaként izgulok,
még nem születtem, de ha megindulok
bűn és bűnhődés között ragyogva
Mosolyogva
a végtelenre
beavattál
az életedbe
a szomszédban kiadó apartman,
fönt idegenek, alattunk mások,
zárt ablakok redőnnyel takartan...
Valami megfoghatatlant kéne most tenni,
megszámlálhatatlan csillagokat homlokokra szegni.
Zúzmararuhába bújtak most a fák,
megfagyott ágakon tollas maskara,
szürke utcákon dermedt tisztaság,
egyelőre növekszik a tavasz magzata.