csillogo kedvenc versei
Tiszta, kék-egű reggelen
napsugárecsettel
az égbolt vászonára
...tán sose lesz már advent,
s nem jár a metró.
Telet hozó, morcos ember,
ködben csoszog a december.
Haján, bajszán csillog a dér,
kopár ágon süvít a szél.
csendes várakozást az eljövetelre
de hol van a béke és van-e jászol
űz a kor angyal se talál meg
pórul járt pásztorok kialudt csillag
Túl könnyes, fájósnak látszik...
áttetszőn üveges szín.
Tarkasága nem parázslik,
rádermedt valami kín,
amitől csak csúszik, mállik,
nincs sugárzó, őszi csíny.
Lobogjon égő, tiszta fénnyel
az első gyertya szelíd lángja,
szívekbe költözzön a béke,
gyűlölet ne kaphasson szárnyra.
Óvatos, halk szivárvány ring
A deres őszi fű hegyén,
Faggyal ébredt ma a reggel.
A Nap ragyog, de jön a tél.
Rőt-arany leveleik lerázzák a fák
Rőt-arany szép leveleik
Lerázzák az álmos fák,
Hogy velük a fázó földet
Színes-puhán takarják.
Újra futok! Istenem, újra futok!
Meglásd, az olimpián is indulok!
Az élet velem még mindig oly kegyes:
nem adom fel! Már futok, szívem repes!
Most értékeld igazán,
ha téli alkonyt húz a szán.
Kis kezekkel átkarolva,
meleg szívvel, álmodozva.
sírok suttognak az útszéli fáknak,
de a mohafoltos mészkőlap hallgat.
kihalt a temető, már alig látlak,
apu, hogy idejárjak, nem akartad.
Egyszer majd elmegyek,
ha meghív a távol,
intenek nagy hegyek,
semmi meg nem gátol.
Komor ábrázattal lép színre november,
könnyet rejt tarsolya, gyászol minden ember,
hűen emlékezik rokonra, barátra,
üzenetét súgja krizantém szirmába:
viszontlátjuk egymást, várjatok bennünket,
az lesz az igazi, fényességes ünnep!
A vágyak udvarán nézdegélt a lélek,
De hiába leste, nem lelte a szépet.
Kutatta, kereste mindig, amerre járt,
Mígnem önmaga is szürkévé vált.