carina kedvenc versei
Nem tudtam írni betűket, szavakat,
hiába döngetem omló falakat...
Sötét éjszakában
vajon hova mennél,
sírnál-e akkor,
hogyha eltévednél?
Mikor érték volt az ember,
nemcsak egy elhagyott darab,
akkor is óvták a sorsát,
ha erő benne nem maradt.
Dupla ünnep
Rózsák nyílnak udvarunkban,
úgy nézzük a kék eget,
de nemcsak az álmainkban
van az igaz szeretet.
Jelenben élsz,
tagadnád múltad,
de nem tudod.
Mikor nem látja
senki könnyeid,
hullnak, de kísért
a ma daca.
Eddig csak szeretni tudtam,
megtanultam gonoszkodni,
eddig kedvesen szerettem,
most az érzésem változik.
Látsz gyermeki tisztaságot,
nyújtsd felé a két kezed,
szebbnek látod a világot,
ne mondd azt: - hogy ég veled.
Ha egyszer csillagokra lépünk,
és véget ér a földi létünk,
ha szárnyaló szívünk megpihen,
mégis visszavágynék ...úgy hiszem.
Télen nincsen kint virág,
mégsem fáj nagyon,
az mindennél többet ér,
ha arcod láthatom.
Angyalka emlékére
Nem tudom mondani,
Anya, én szeretlek,
testem a föld alatt,
mert rég eltemettek.
Hallgasd, kérlek, hogy zúg már a harang,
belém hasít a morajló lelkem,
szétfeszíti testem a düh s harag,
átléphetem vele a végtelent.
Néha üres,
Néha teli,
Néha retteg,
Néha meri,
Néha sír,
Néha vidám...
Kívül-belül légüres,
Minden hófehér;
Szív-kalitkám rég üres,
Egy madárka csak betér.
Előre megírt mű az életem,
Emlékeim csak rímelő szavak,
S minden betű véletlen;
Születtek egy pillanat alatt.
Lovászinak
Levetett ing a gyerekkorom. Árva.
Ott ring az rongyosan a Kerka felett.