bomover kedvenc versei

Irhás József

Nazareti

alázta magát
keresztfán
parányivá
emberként...

Tovább...

Irhás József

Mi is e sor

Ahogyan szél száll pöffeteg magasba
s élet iramlik ormokon át
úgy lanyhul virgonc vigyora, hatalma...

Tovább...

Black

Csak a fák...

Víz érkezik a szomjazónak,
só a sótlanoknak,
kihalnak a virágok,
erdőkben bolyonganak
a tavasz ízei,
felébreszti a halottakat a múlt,
elveszi az élőktől a jövőt
a nincs...

Tovább...

1420

Berecz Noémi

Te leszel...

Te voltál...
Esernyőm a viharban,
Vizem a sivatagban,
Takaróm a fagyos éjszakában.
Béke szigete a nagy, gonosz óceánban.

Tovább...

Black

A szobádban

A szobádban vagyok
a tűz csendesen lobog
verseket olvasok
s te nem vagy itt velem
de én érzem a két szemed
ahogy gyengéden figyel
s vigyázol tudom
ne szálljak újra el...

Tovább...

Berecz Noémi

Eső

Ha minden csepp eső
Egy magányos lélek,
Akkor hamarost` én is földet érek.

Tovább...

Havas Éva

Irgalom

körém igazította magát
- mint puha takarót -
a kínzó vágy,
most viselem magamon
a mindent akarót

Tovább...

Havas Éva

Végzet

az, kiért megszülettem
már nem jön el sosem,
a nincsbe olvasztotta
tengermély végtelen

Tovább...

Kalitka

Ébredtem

Láttam
ránk nyújtózkodott a nap...
fellibbent
szemeid takarója alatt
fátyolos tekinteted...

Tovább...

Black

tavasz

ha annyira fáj
hogy már nem is érzem
az hideg elmúlás?
sima halál:
egyszerű nincs megbocsátás
ezer éven keresztül
hordozom amit
akkor ott nem mondtam el...

Tovább...

Black

vándor

sétáltam éjszakákon át
láttam ország határokat
mezőket, ember arcokat
bomba vágott országokat
láttam széthullt családokat
láttam hulló csillagokat
éjszakai csoda? esőben áztatva
vizes hajam megtörli a szél...

Tovább...

Kapocsi Annamária

Avar és borostyán

Félelmeket terítenek ránk a holnapok
őszi esőként hull a pillanat,
avar szagú a lépés nyoma
de borostyánt fut a remény.

Tovább...

Kapocsi Annamária

Erőtlen

Neki dőltem a falnak,
bár beleolvadnék.
Leültem a földre,
bár belebújhatnék.

Tovább...

Black

Kártyavár

Szakadék szélén, lógatom a lábam,
csak álmodom, hogy létezem
alattam mezők ezer tarka virága

Tovább...

Black

éhség

csendesen sétálok tócsákat tengerré
duzzasztott vízeséseket kerülgetve
bőrig, csontig ázva átfagyva reszketek
betört ablakok mögött széltől tépett
függöny foszlányok csapnak ki arcomba...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom