barnajozsefne kedvenc versei
Az élet híd, egy átmenet,
Szabad járás mindenkinek.
Stabil cölöpökre építsd,
Álmaidat úgy igazítsd,
Hogy míg rajta menetelgetsz,
Bírja el a menetterhet.
Hűségért ez kijár...
Ropogós kacsacomb:
pontosan két darab
eltűnt a tepsiről,
hűlt helye sem maradt.
Éltem már jó sokat fényben és anélkül,
Kisiklott a vonat, hű szívem megsérült,
Fellángolás, téveszme, rideg hajnalok...
Szívem remeg, körben jéghideg ablakok.
Egy gazdag hölgy,
kit hajtott az érdek.
Pénze rengeteg, kincse temérdek.
Bármit megtehet,
bármit megvehet.
Most is hallom csendes szavad:
"Tudod, már nem leszek ifjabb,
mikor érkezel, meddig maradsz,
jön-e nekem télre tavasz?"
Úgy gondolom, talán segíthet még rajtad:
soha szitokszóra ne nyisd ki az ajkad!
Lelkem, mint tó vize,
gyorsan megrezdül,
hulláma későn csendül,
ha a szív elérzékenyül.
Apukád
Morcos öregember, akaratos apa,
életet megjárt, tudást átadó szava.
Szél-tépdeste kékség
felhőráncai közt
Nyár lánya táncolgat
parázsló Naptűzben.
Játszadozó május-álmok,
Ábrándos kis csillagok,
Zöld ágakra, zöld levélre,
Mézillatot csaljatok!
Mennyi csodálatos érzés,
Felmerül bennem megannyi kérdés.
Sokat gondolok rátok, jó apám,
Hogy felneveltetek, drága, jó anyácskám.
Lajos unokámnak
megjött már az esze,
megkérte a párját,
örökké szeresse.
A katonák együtt haltak
ádáz harcban, szörnyű kínban,
nem gondolták, ott maradnak
a bajtársakkal közös sírban.
Majdnem mulandó minden.
Felragyog s már elveszett...
Vannak olyan emberek,
Kiket nem feledik el...
Mily` sötét félelmet hordoz a lélek,
Ha a szem már csak árnyékot villant.
Félelem karmában telt ezredévek
Lélek falára graffitit firkant.