barnaby kedvenc versei
Tedd le a telefont,
kapcsold ki a gépet,
legyen a gyereknap
izgalmas történet!
Mosolyogj rám egy pillanatra, nem kérek egyebet,
csak érezzem, ahogy körbeölel a végtelen szeretet.
Alkonyati homály telepedett a vidékre,
megfáradt testét a csapat a buszba beemelte.
Többen el is nyúltak az ülésen...
a nő szerelme húz vissza Földre
élet és élet és élet után,
vágyik a lelkem e testi gyönyörre
csillagos éjjel és fényes délután,
és
az erdők csendje, a vizek kéksége,
virágszirmokon csillogó harmat,
tomboló vihar sötét szépsége...
Nem érkeznek ők titokban,
vidám daluk ficsereg,
kihirdetik ők is frakkban,
szép évszak ez, emberek!
Pergőtűzként lobogott szerelme,
Szívében jótékony báránykái.
Versben szabadon
Egy falevelet ejtettem a Lánchídról
a Dunába a budai oldalon.
Kérdezték, hova küldöm, mondtam Paksra -
mondták, ott holnap megvárhatom.
Búcsút intünk mi a mai
izgalmaknak,
s karjaimmal körülfonva
elringatlak.
Tavaszi szonettkoszorú, IV. szonett
Rikkant a rigó szerelmet kajtatva;
Űzi szürke párját rendületlenül,
Est közeledvén az ág hegyére ül,
Trillája belehasít az alkonyba.
Télikabátján
kreppselyem álmát
csillanó fényár
megkoronáz.
Már nekem fáj, mikor a szemed nézem,
látom, ahogy aggódsz most értem,
hálás vagyok ezért a sorsnak,
útjaink, ha későn is, de találkoztak!
Tükör vagy
tiszta valódban.
Láthatóvá teszel mindent
gondolataimban.
a teljesség igénye nélkül
A nő egy rejtélyes csillag.
A lelke álmodó pitypang.
Még ha kezeddel érinted,
Akkor se hidd, hogy ismered.
már közel negyedszázada, hogy
a nélküled léthez szoktatom
magam. hány év kellene ahhoz,
hogy ne fájjon, fel nem foghatom.