ariamta kedvenc versei
Szép, szerelmes, de mégis szomorú nap
Karácsonyeste volt, fények gyúltak,
A házakból zengett a karácsonyi dallam.
Ajándékok között lapult halkan,
Sok-sok ajándék után letérdelt a fiú,
Majd feltette a nagy kérdést.
Ma nagy küzdelem van kialakulóban,
egyik oldalon felálltak fekete ruhában,
szemben fehér színeket öltöttek,
a gongra várnak, hogy megküzdjenek.
A szeretet feltétel nélküli,
a szeretet hűséges,
a szeretet mindent elfedez,
a szeretet melengető.
Nem hagytam soha én, hogy sodorjon a szél,
mindig volt előttem jól szabott, komoly cél.
A szívem most nagyon nyugtalan,
rászáll a csend, a szótalan,
rászáll a csend, a szótalan, néma gondolat,
tudnom kéne, hogy nem vagy itt,
azt képzelem, hogy
könnyeim mögül kilépsz,
de bárhogy szeretném,
rejtve maradsz...
Tavaszi dal
Felöltötte zöld ruháját,
belibbent a tavasz,
amerre csak a szem ellát,
csábít a kis ravasz.
Amíg ölelsz,
mint lángját a gyertyafény,
amíg ujjamon bőröd
izzása megtapad,
kiteljesül bennem
az öröklét,
vonzásod csábít, megragad.
Hatodik ezeregy érzésem versben Múzsámhoz
Mikor hozzád érek, beleremegek.
Minden porcikám teérted kiált.
Akarlak még! Ne menj tovább!
Amíg csak lehet, maradj mellettem.
Karácsony a lelkekben...
Advent alkalmával,
lelkembe nézek
szívem magányában,
szeretet ébred!
Szeptemberrel vége
a nyár melegének...
dörgő fellegek bő esőt hintve ránk,
most hideget szállítanak északi széllel,
jól megcsípve leveleket, akár arcunk mosolyát.
Egyszer majd elmegyek,
ha meghív a távol,
intenek nagy hegyek,
semmi meg nem gátol.
Felnézel - "Istenem! - Mily elérhetetlen."
Szédítő távolság csábja rémít, rettent.
Még töprengsz, áhítod, acélozod merszed,
Tudod - nyugtod nem lesz. - Indulj, meg kell tenned!
Téged már elvitt az éjjel,
rondának tűnt fehér falak,
szívek most repednek széjjel,
földön a hiányod marad.
Köszöntő
Sok-sok kedves arc vesz körbe téged,
kíváncsin várjuk emlékeidet.
Élővé válik mind, amit mondasz,
visszatükrözik csillogó szemek.