anitamerklin

Teljes név:Merklin Anita
Életkor:34 év
Nem:
Születésnap:1985. szeptember 1.
Blogok:Merklin Anita blogja, Tövisek és rózsák

Regisztráció időpontja:2018. szeptember 2.
Népszerűség:14 figyelő

Publikált versek:36
Kedvenc versek:1

Citatum: https://www.citatum.hu/tag/anitamerklin


A͟ ͟k͟e͟r͟t͟ ✿ – Történet a rózsákról és az öreg kertészről {Merklin Anita} ☕ ☕ ☕ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯ ≧◉◡◉≦ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯ ☕ ☕ ☕

Ez a történet egy virágos kertben játszódik - az élet kertjében. Óriási volt ez, tele különböző fajtájú virágokkal. Egyszerű virágok, egzotikus virágok, színesek és színtelenek, illatosak és büdösek. E hatalmas kert művelője egy nagyon idős, kifejezetten kellemes tekintetű, ősz hajú, hosszú szakállú, határozott, jó lelkű, néha mégis keménykezű, tanító szándékú bölcs volt. Az én történetem egy kicsiny, elkülönített részen játszódik, távol a többi virágtól, szomorúsággal teli, gyönyörű rózsák környezetében. Ebben a kertecskében különböző rózsák voltak: kék rózsa, vörös rózsa, sárga rózsa és babarózsa. A vörös rózsa és a kék rózsa egymás mellé voltak ültetve. A vörös rózsa még túl fiatal volt, gondoskodásra szoruló. Apró bimbója szép lassan növekedésnek indult és gyönyörű, élénk virággá alakult. A kék rózsa végig mellette növekedett, elválaszthatatlanok voltak. A vörös rózsa élénk volt ugyan, de érzékeny. Ha az idő rosszra fordult, gyakran megbetegedett, de a kedves idős kertész mindig fordított elegendő időt a gyógyítására, ápolására. A kék rózsa és a vörös rózsa társak voltak, virágaik is mindig egymás felé fordultak. Mintha mindig egymáson tartották volna szemeiket. Szerették egymást, mint kedves szülő a gyermekét, és fordítva. Történt egyszer, hogy a jó lelkű kertész sárga rózsát túl közel ültette kék rózsához. Sárga rózsa bimbói teljesen ki voltak már nyílva, egészen kifejlett, rátermett virág volt ez. Hatalmas virágát erőteljesen kék rózsa felé fordította, úgy hogy előle még a Napot is eltakarta, mintha csak bekebelezni akarná. Ha más fajta növény lett volna, ha megtehette volna, szárával még rá is tekeredett volna, úgy fojtotta volna meg kék rózsát. Kék rózsa semmit sem tehetett ez ellen, hagyta, hogy minden magától történjen, hagyta magát sodródni az árral, de azt nem tudta, hogy sárga rózsa hatalmas, kitárt szirmaival az életerőt is folyamatosan szívja belőle. Vörös rózsának ez nem tetszett, kitaszítottnak, elhagyva érezte magát, miközben éjt nappallá téve aggódott és szorongott kék rózsáért, s hogy mi lesz velük ezután. Bimbóik többé már nem fordultak egymás felé. Nem telt el sok idő, vörös rózsa megbetegedett. Szára elszáradt, bimbója pedig rothadni kezdett. A színe is fakóbb lett. Kék rózsát rosszul érintette a dolog, aggódni kezdett vörös rózsa állapota miatt. Sárga rózsa azonban teljesen bekebelezte kék rózsát, aki ebbe beletörődött. Teltek-múltak a napok, a kertész gondosan ápolta a virágokat, de most legnagyobb figyelmét vörös rózsának szentelte. De vörös rózsa nem javult, állapota rosszabb lett. Ám egy napon a kertész gondolt egyet, hogy átültetgeti e szép rózsákat a változás kedvéért, hátha vörös rózsának is jót tesz majd. E piciny kertecske hátuljában magányosan ott pompázott ezernyi, ragyogó, élénk szirmaival babarózsa. Kellemes virág volt ez. A kertész úgy határozott, hogy kék rózsát és vörös rózsát – mivel ők elválaszthatatlanok, babarózsa mellé ülteti. Babarózsa csakúgy ragyogott, többé már ő sem volt magányos, új társai mellett igaz szeretetre talált. Vörös rózsa is javulni kezdett, szirmai újra kinyíltak, s megújult erővel ismét teljes pompájában ragyogott. Ettől újra fejlődésnek indult a kertecske. Kék rózsa is visszanyerte életerejét és új erőre kapott, szeretni tanult. Sárga rózsát egyedül hagyta a kertész, s szép lassan elhervadt. Szirmai lehullottak, szára elszáradt, virága elrohadt. Többé már nem tudott bekebelezni maga körül senkit. Vörös rózsa és kék rózsa pedig virágaikat ezentúl mindig egymás felé fordították és babarózsa felé. Úgy éltek ők itt, mint egy boldog család. Attól fogva a Nap is mindig lesütött rájuk. Ezután felébredtem, s nem értettem, hová tűnt virágos életem.

2007. február
/Nárciszok útvesztőjében/
(2007.01.27. D.T. ❤)
Queen - Too Much Love Will Kill You: https://videa.hu/videok/zene/queen-too-much-love-will-1995-freddie-mercury-tfmhMteRFWGbD0MS


🌜✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ 📖🖊️ 👸 🎡 🎠 Üdvözlő, bemutatkozó ⛲ 🔔 ⁉️ 📖🖊️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️ ✍️🌛

💋 Mindig az írásba, az éneklésbe, a művészetekbe menekültem. Először egy adott téma érint meg, s aköré írom meg az adott költeményt, művet - melyek megírására általában valamilyen erős, belső sugallat késztet, amit nevezzünk csak így: művészi ihlet. Nem mindig saját élettapasztalatból merítek, de természetesen az is előfordul. Mindig úgy gondoltam, mindegy milyen indíttatásból, de ha késztetést érez rá valaki, akkor írjon, amennyiben ez segít. Rengeteg nehézséget éltem meg, és volt úgy, hogy fel akartam adni, de ez mindig mentőövnek bizonyult eddigi életem során. A lényeg, hogy mindig az jön, ami még nem volt.
Mert ahogy Umberto Eco mondta: Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom (,,Il sogno è una sceneggiatura e molte scritture non sono altro che un sogno").

🤲 Üdvözöllek az oldalamon kedves álmodozó, kinek napját hassa át az öröm - akár maradsz, akár nem (persze néhány esetleges kivételtől eltekintve)! Ha itt időzöl kicsit, az jó s magával ragadó élmény legyen, mikor megmártózol a szavak tengerében. ✍️ ◔‿◔

🎹 Jómagam is művelem, és megélem a művészetet a magam módján. Szeretek énekelni, valamint zongorázgatni, még ha csak autodidakta módon is, minden komolyabb képzettség nélkül. Született néhány saját ,,művem" zongorára (csak nincs aki kottapapírra vesse), íme egy kis ízelítő a teljesség igénye nélkül, mely ezen a linken hallgatható meg: https://videa.hu/videok/zene/exitus-2014-music-own-work-tMCOkTmsWwDmqaHP

🎤 Énekelni szintén szeretek, ha van kedved, hallgasd meg saját felénekléseimet (stúdió minőséget ne várj!:), amelyet pedig ezen a linken keresztül tehetsz meg: http://videa.hu/listak/RrZVRHWNn8ciddrA

Köszönöm, hogy elolvastad! 🌿 🌹 🌷 🌱 🌻 🥀 🌾


✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯


C͟h͟r͟i͟s͟ ͟á͟l͟m͟a͟ 📬 ⌛ ♻️ {Merklin Anita}

Egy álom, mely lelkem mélyéről jövő sikolyként tűnik fel tudatos énemben újra és újra. Egy álom, mely időről időre teret nyitva belső világom felé, lassacskán felfeszíti kérdéseim megválaszolásához rég elveszettnek hitt ajtót. Álmom, melyben a végtelen magány és rémisztő egyhangúság hangjai roppannak minden egyes léptem alatt. Ahol a fák és bokrok, dombok és hegyek, és minden fűszál egy hatalmasság által mesterien megalkotott, végtelennek tűnő szürkeségbe borultan várja a reményt keltő fényt, amely most úgy tűnik, már soha el nem árasztja e tájat, mely minden sóhajával egy kihűlt szív unalmas dobbanását hordozza magában.
Leírhatatlan ez az elsöprő rémület, amely most eluralkodik rajtam, ahogyan belső szemlélőként egyre mélyebbre hatolok e hangos sikolyoktól kiszáradt, kopár végtelen felé, melyben messziről úgy tűnik, hogy csak a dombok, hegyek és bokrok nyújthatnak menedéket. És ahogyan szürke lépteim egyre közelebb és közelebb visznek az ismeretlen, gyászos külsejű nő felé – aki mintha csak a puszta véletlenség áldozataként tévelyedett volna e sivár vidék legmagasabb csúcsára, félelmeim egyre fokozódó szívdobbanásként verődnek vissza az ormos hegyek alján. Lélegzetemet visszatartva felnézek rá, ő is rám pillant fekete csuklyája mögül. Arca homályos a magas, messzi tájban. A kételyek, amelyek most elöntik lelkem – hogy szemeim vajon nem csak a káprázat furfangos játékát űzik-e velem, pillanatok alatt heves menekülési vágyba torkollanak. A fekete, hosszú ruhás nő mozdulatlan. Csak áll a hegytetőn. Értelmem egy lélegzetvétel alatt összezavarodik. Nem akarok tovább maradni ebben az ismeretlen világban! Hová tűnt az életem?
Ekkor kinyílnak szemeim s én ágyamban találom magam a félelem verítékével átitatva. Szívem zakatol és sóhajom szinte levegőért kiáltozik. Nehéz a visszatérés a szürke világból. Mintha örökké fogva tartott volna. Hosszan tartó hatása miatt belső hangom mintha szavak nélkül szólna utólagosan az imént eltűnt, felettem álló hatalmasság felé: Add vissza az életet az életemnek! Add vissza! Add vissza! ⌚

Nem az én álmom volt, de az álmodó utólag is zaklatott volt, és megkért, fogalmazzam meg s foglaljam elbeszélésbe helyette. Engem pedig megérintett a történet, ahogyan egyre merültünk el annak részleteiben, és a hozzá fűződő álombéli érzelmek viharos tengerében.
Egy biztos: álmodni nagyon jó! Tanító. ⚝

2011. május 13.

(✿◠‿◠✿) ɱα ☼


✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯


Oximoron


Ellentétes kettősség,
termékeny meddőség,
gyűlölt szeretet...

bölcs fiatalságom,
gyermektelen apám,
ósdi szeretőből lett,
édes mostohám...

szeretetlen anyám,
gyűrűtlen frigy,
hitetlen vallás...

engem nem lelkesít már.
Ha szeretsz, utálnak,
ha adsz, elvesznek.

Harc nélküli diadaltól vagy ittas,
szíved csordultig tele ürességgel,
kitaposott úton jársz, melyen elveszel.

Adtál, miközben elvettek,
szerettél, mialatt gyűlöltek,
de minden világban mennyei
pokol öleli a sötét édent.


2017, ɱα ☼


🎼 ,,A szív dallama" komolyzenei fotófolyam (slideshow) kedvenc festmény-képekkel: https://videa.hu/videok/zene/a-sziv-dallama-by-tunderke1015-beethoven-komolyzene-muveszet-gcAjnHq4Nu7ayiay


✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯


Az angyalok nem szenvednek


Voltál-e már egészen
apró vagy óriás leshi,
ki az embert nem szenvedheti,
inkább csak magasból lesi,
de meg nem fejtheti,
tűz, smaragd, csomó népe,
erdei álom fénye,
ma vajon megbízható-e
régi barátod, a medve,
aki mancsát nyújtja
vagy talajnak vágja,
hogy csínnyel csaljon ki
az élet iskolájába.

Ahonnét három pillangómadár
származik, amihez foghatót addig
elképzelni sem képes a szellem,
ha jöttüket észreveszed
délibábos csendben,
ahogy közelednek egyre színesebben,
három csúcsban repülve,
az életet felragyogtatva,
emléket adva, majd élénk levendula
lepkeszárnyakon visszacuppanva
sárga sólyomarcú, kedves világukba,
amit láttam - lágy tekintetük előtt
elámulva, gyermekként már tudtam:

Nem lehetünk egyedül világunkkal,
ha csak maga a fantázia is lenne ilyen hatalmas,
nem férne meg benne ennyi teremtő alkat,
túlcsordulna a mindenség s vele a képzelet,
egymásba dőlnének a szent helyek,
világokba, ahol az angyalok nem szenvednek,
hisz ők állnak legközelebb Istenhez,
az ősteremtéshez, hol az idő körös-körül
megközelíthető, lángnyelveken elbeszélhető,
álmodozóval megtekinthető, s benne az a sok való,
hol az ember egy passzív, nyugvó, gyűlöletből
gyúrt tölteteket szorongató, zavartan zabos,
tévelygő, ébren álmodó.


2019. szeptember 29.
ɱα ☼


🎻,,A lélek hangja" komolyzenei fotófolyam: https://videa.hu/videok/zene/a-lelek-hangja-by-tunderke1015-beethoven-gotikus-kepek-YMhxSIY7RnBof5l8


✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯


Páternoszter - Lelkek útja


Délibábos estéken visszaemlékszem,
mit láttam az égen réges-régen,
hogy három madár volt vagy lepke,
nem lényeg, mit számít az egy eretnek
versben, ha a csuhások megbélyegeznek,
erőm nem hagy el, él bennem ma is a remény,
Pater Noster!

Jöjjön ár, villám, égzengés, jégverés,
vörösen izzik már az ég,
megfeszül az atyai én messze,
az elmúlás tengerén, álmok
gondolájában, együtt a révésszel,
a fényhazába vissza miért ne mennék,
noha egyre távolabb a gondolat,
sóhajt s elillan a poéta,
megkezdődik a lelkek útja,
szélsebesen mintha forogna,
fel a kozmoszba, ahol nyitva áll
fényes ajtaja.

Földi létünk állomás csupán,
ezerszer is bejárja a szintek ciklusát,
melyben elfogyasztják a jó lányt,
aki tanul tőlük s visszavág, hogy
erővel levetkezhesse jóságát,
mely az ámítóknak olykor húsba vág,
kifordul sarkaiból a világ, és a lány
végül megpihen az Atya oldalán.

Hogy mi jön ezután,
tudatunkban él tovább,
választás e körforgás,
örökké nyitott a cellád,
mitől független a jóság,
a belső szent szék szavát
csak te hallanád, különben
edzettséged helye egyetlen
szempillantás alatt dőlne össze,
s nem láthatnád január
oltalmazóan tündöklő havát,
de te döntöd el, lelked mely
nyelven szólaltatod meg
s merre visz az irány,
hogy úgy élj csak igazán.

Mert az életet a lélek éli meg,
a benyomást elteszi a szellem,
hogy alámerüljön a gyönyörű
testiségben, hogy az élet csírája
újra kikeljen, és a megfáradt
aggastyán végül feloldódik
a mindenségben, majd a kerék vált,
újrakezdi az imát, hogy megélje a mát,
s szívével megnyissa a mennyek kapuját
Pater Noster szellemiségének felvonóján.


2019. október 15.
ɱα ☼


✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯


Ünnepi fényhozó


Gyerekek, felnőttek, halljátok, halihó,
mondj egy szeretetmesét, nagyapó!
Tűz mellől az ablakon a deres kitekint,
a hideget hagyd magad mögött odakint.

Volt egy csodás város, neve Myra,
a múltban ez volt egyik római provincia.
Élt ott egy ember szegény balsorsban,
három lánya csak utcára mehetett
eladósorban.

Az édesapa csak tévelygett
és szomorkodott, lányainak –
hozomány híján – további sorsa
nem volt.

Ekkor jött egy püspök, ő volt Miklós,
mindenki szerette mint kenyérosztót.
Szíve nem bírta e családot, a hánykolódót,
az éj palástjában kéményükbe aranyat szórt.

Tette ezt három éjen s három éven át,
dobálta a lányoknak a kis hozományt,
akik a víg lagzi után csaptak nagy lakomát,
visszahozták az életbe a vérző édesapát.

A püspök, aki nemesen osztott a magáéból,
életében, nem vitás, egy szent lélek volt.
Áldásosztó, bíbor ruhás, fehér hajú nagyapó,
balsorsú vérző szívekbe gondoskodó fényt hozó.
E napon halt meg, s vele valódi neve, úgy tartja a rege,
ekkor van az ő szeretetének emléke, de ha
Szent Miklós szíve benned él, a világnak is van remény!


2019. december 6.
ɱα ☼


Illusztráció a vershez: https://scontent-prg1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/80085035_603767493703312_2994389840868409344_n.jpg?_nc_cat=105&_nc_ohc=MmMPPHWHz2UAQnjvssySsy8BcQWM_HfMOTDzZo5RPN6Iu66K4sqFsbfqA&_nc_ht=scontent-prg1-1.xx&oh=de0f9d6de0427964e551f31d27507dd8&oe=5E982748

Kép forrása: Internet

http://img6.lapunk.hu/tarhely/viragokkozt/kepeslap/123895.gif


✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯


Szerénához


Ahogyan aranyban fénylő tekinteted rám emeled,
nem kell nyugodt szegelet, szívem is beleremeg.
Mézédes hangod egyetlen víg színe is azt üzeni,
néked jár a tisztelet, ezt hagyták örökül az istenek.

Ében mancsod léptembe helyezed a fehér havon,
s jössz utánam vakon, így kísérsz emberi utamon.
A kapuban még visszafordulok, szemed mosolyog,
napomon kísér fülemben csengve üdvvel óvó hangod.

Mikor zörögve összehúzod aranyosan csillogó szemed,
minden bú elszáll, miként hozzád édesen hazamegyek.
Megpihen megfáradt lélekjelenlétem, szívem dalt énekel,
szeretet a szeretettel arany- és rózsafonálon táncol-tekereg.

Hangszáladnak finom rezgése becézve teremtett szavak,
isteni hangja fülemben marad, a pillanat színe szívembe olvad.
Mancsod teszed nemcsak nyomba, alvó pózba bele a markomba,
s úgy pihen baráti lelkünk csillagos éjszaka, mint színe a kis feka.


2019. december 13.
ɱα ☼


Édes, művészi illusztráció a vershez egy kedves, fekete kiscicáról, a "macskák királynőjéről", a "legintelligensebbről", kedvenc színeimmel megfestett mezőben: https://scontent-prg1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/81031854_614724979274230_612139170185347072_n.jpg?_nc_cat=102&_nc_ohc=xuRQWgtN4bUAQk6H4NjAJZZPWp6kqUtwI-kS48LZaf1Z1Ov04mdXq_RbA&_nc_ht=scontent-prg1-1.xx&oh=8322da1c2d8b0f09fb395adadb727417&oe=5E68050B

Kép forrása: Internet

http://img6.lapunk.hu/tarhely/viragokkozt/kepeslap/124737.gif


✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯


Lélekevő


Súlyos léptekkel sikoltva sújtotta,
silány időkben ragadt, elmaradott falva,
festett honban búval nyargal dopamintól
túlfűtve lázasan megrajzolt, feslett balga.

Mi lészen így szép országod közös kirakója?
Szidalmad tárgya még mindig a cigányvajda,
de fejedet hajtod, ha megkérdik a csillagok:
,,ti türelmes magyarok, fogadtok milliós arabot?”

Nemzet nem tudja már darabokra tört tükörszilánkját,
nem ismeri már úgy a hont, mint ősapáink egykoron.
A szittya öntudat belőlünk már nagyon rég elveszett,
s hogy mi lenne a fontos, ma telefon mutatja, az ,,okos”.

A hon legelő és rét, hol vihart vertünk a harc szellemén,
ma modern labanc csalfa vagyona áttéve idegenhonba.
Léptünk lassan kiveti magából a föld, sóhajtoznak mezők,
mert itt nem akad már senki, akit a mélabú ne kötne gúzsba.


2019. december 14.
ɱα ☼


✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯✯✯ ✯✯✯


Napkirály-mantra


Ébredj, jöjj el, Napnak párduca,
csak téged áhít szittya magyarja,
és hozzád sóhajt minduntalan,
mert Isten híján hontalan.
Meglásd, vigadj, ó, szittya,
hogy eljön majd ő, fényünk királya,
s hogy mindünk fénye magát mantrázza.

Fényes Holddal ránk vetül múltunk árnya,
és jő újra rőt tüzek hada, nagy népek meg-
tört szívében újjáéled ikerlángok ősi sarja.
Régi eszmét jelen szelek hoznak új honba,
megváltozik véle a letűnt haza fogalma,
melyben meghasonlik a nemzet magja,
s elűzi a világot fojtogató, sötét hatalmat.


2020. január 3.
ɱα ☼

Legnépszerűbb verse: Lelkem himnusza 7 kedvenc

Legújabb verse: Napkirály-mantra 2020. január 22. 10:40

Legújabb kedvence: Szegény emberek karácsonya (Mersinho) 2019. december 20. 07:24

anitamerklin letiltotta a személyes üzenetek fogadását, ezért üzenetküldésre nincs lehetőséged.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom