agynemutarto kedvenc versei
Csilingelős csengős szánon
Mikulások útra kelnek.
Puttonyukat teletöltik
édességgel, szeretettel.
Hull a pelyhes...
Jöjj el kedves...
Napok óta ezeket dúdolom.
Ne félj
"Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész."
”
Gondolatban, tágas térben,
szárnyalhatnék messzeségben.
"Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,"
itt motoszkál bennem a gondolat,
érezni akarom vad csókodat!
Pattog a tűz, táncol a láng,
szikrát szór az izzó parázs.
Tegnap jött, mindenki látta,
az avart fütyülve rúgta szét,
előbb deret szórt földre, fára,
majd zsebébe dugta két kezét.
"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,"
Honnan szalajtották, nem tudhatom,
Korán érkezett - titkos utakon.
"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam."
"Párisba tegnap beszökött az ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen."
Vele suhanva tűnődtem csendben,
ezt az évszakot miért kedvelem.
Akkor még minden tél szép volt,
amint ránk fagyot kiáltott
a szikrázó, éles égbolt,
bent, német brikett parázslott
Mennyi nyár múlt el, hogy megismertelek.
Tüzes csókjaiddal felfedeztelek.
Titkos kertben jártunk, fent a fellegekben.
Nap fénye ragyogott kéklő szép szemedben.
Azt álmodtam ma éjjel,
csengőhang száll a széllel,
s a Mikulás szánkója
nyomot rajzol hóba.
"Párisba tegnap beszökött az Ősz,
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem."...
...Ne zenélj fülembe árva hegedűdön.
Eszembe jut, mikor öleltem derekát,
Csókom ízlelgette ajka bársonyát.
Szépet szeretnék írni, és csak jót,
De valóság, hogy azért rossz is vót.
Ami nem volt jó, azzal már nem számolok,
Csak ami tetszett, azzal gazdálkodok.