VaradyEndre kedvenc versei
Ha már elég erősnek érzed magad,
Nem dölyfösnek, hanem erősnek,
Nézz apád szemébe,
Keresd meg benne magad!
A fény útjában álltam meg éppen.
S ahogy hosszúra nyúlt árnyékom
kirajzolódott a szemben lévő falon,
mint valami torz, fekete-fehér fotó.
Megnyílt a Menny kárpitja,
napsugarat köpködött lefelé ásítva.
Egy szeméttelep felől bűzt sodort a szél,
a csillagok szemei mögül könnyeket tolt ki a sok elmúlt év.
Régen hoztam ajándékot,
a tálcám most is üres.
Elfelejtettem az illatod,
és azt is, hogy mit szeretsz!
Nagyanyám mondta egyszer:
Az álmot az Úr adja,
Az álmod a jövődet mutatja,
Hinni kell benne!
Hogy változik az élet...
halnak vágyak, remények.
Egyre korábban kelek.
Legyen titkos ölelés: Manyi!
Szerelmes legyen, és négykarnyi!...
Ne hidd azt, hogy nem látlak,
sugárzol a tömegben,
ez a dal csak neked szól.
Megfogom mindkét kezed...
Lelkem az égben, testem a földön.
Életem tapos jégen és tűzön.
Körülöttem kék csillagfény ragyog.
Térben távol, szívben közel vagyok...
Más vagyok?
Áldás ez, vagy átok?
Kilógok vagy
kiemelkedem netán?
Ember
Háborús időket élünk,
mindentől szinte félünk,
betegségek s járványok dúlnak,
mégis emberek embert fúrnak!
Kávét főzök éppen...
És azon jár az eszem:
Mennyi minden múlik egy-két kávészemen!
Strandon kívül, strandon belül
lángos színű illat terül,
körülöttem izzad a táj,
mint megolvadt csokiparány,
hatodikként jövök sorra,
madárlátta a pogácsa,
sirály röppen a magasban,
ötödik vagyok a sorban...
Szigetország felett fekete gyászfelleg,
mert Wolverhamptonban megástuk a vermet.
Te vén Brit Oroszlán, bánatodra hamar
gulyáshúst aprított belőled a magyar!