Torpilla3181 kedvenc versei
Holdfény, március
Kint eső. Bent tavasz.
Kint villám. Bent panasz.
Cselt sző az idő.
Én itt vagyok. Te ott.
Bús éjszaka - kínoz a test baja, kábít,
benn szívemen izzik a nappali szenny,
kinn Éj ura - Holdnak a fénye világít,
de ablaki függönyöm elfedi ezt.
Kedvesem, légy te aranyló napom,
s én fényedben fürdő ezüstszín holdad,
sugarad, ha lanyhul, átvállalom,
s izzok mint nap, míg fáradalmad olvad.
Mikor az ujjait végighúzza a hajnal
égbolt deltás hátán, nappal bíbora serken,
nézem ámulattal, ujjongó diadallal,
és ízlelgetem, mint nemesül majd a versben.
olvastam költőtárs olvastam művedet
holott tekinthető szamizdatnak
azt meg nem olvasok általában
mert az ilyes művek nem izgatnak
homlokomon csorgott aközben a holdfény
fáztam tőle s persze nem örvendtem...
Az igazság minden nap megfeszíttetik.
Ki elárul, tagad, már nem hagy mély nyomot.
Tövissel sebzetten miben reménykedik?
Sokadik megváltót ütnek korbácsosok.
Tegnap rózsaszín-vattacukor
felhőket láttál az égen.
Pedig be volt borulva.
Csak álltunk kéz a kézben
az eső alá szorulva.
Kinyújtottam a nyelvem,
- ez a perc most kétszemélyes -
majd naivan megkérdeztem...
Hold ON. Kitartás! Hol vagy, március?
Ébredő zavar vált álmodó közönyt,
a lány a házból mégis rám köszönt...
Úr fakó kalapját tépi kerge szél,
Hold OFF. Késlekedsz! Hol vagy, égi fény?
Vérben hullt a földre február-hold fénye,
romjaira dőlt szét valahol egy világ -
dobbanjon ritmusban szívekben a béke,
reménnyel szóljanak ajkakról az imák...
Büszke akác és egy meggyfa
nyújtózkodik, lassan ébred,
könnyű kűrjeit utánozva
az enyhe délkeleti szélnek.
nem zártad be az ajtót magad után
csendben küszöb alá fekszik a vágy
a huzatot nem lovagolja semmi
az univerzum magába inhalál...
Ébred a természet, mint hős tavasz, égi ajándék.
Fagy, neked itt van a vég, érzed a Nap melegén.
Olvad a hó, meglesném, hátha virágra találnék.
Kék ibolyánk mosolyog, túl van a tél nehezén.
Fantáziadarabok Shakespeare s egy lázadó modorában
Szonettkoszorú
Reménylett kedvesemnek,
múzsámnak, ihletőmnek,
Petrarcának és Keatsnek,
kik mindig segítettek.