Taki kedvenc versei
Öcsi és a nagy harcsa
Mikor már nem sűrűn jártam a Tiszára,
felhívott egy régi horgásztársam,
menjek vele Tiszaszőlősre harcsázni,
mert bennem megbízik.
Esőcseppek oly csendesek...
Kabáton lassan peregnek.
Cipőm egyre nedvesebb...
Kutya áztatta hidegben...
Hosszú, téli éjszakákon
Elrepít egy édes álom.
Így januárról szálljon az ének,
távol az ünnep, múlnak a fények,
reszket a hajnal, él a sötétség,
mégis a hitben nincs soha kétség!
...mely annyira kegyetlen,
s aláz, mert tehetetlen két kezem,
meg az eszem, jaj, az eszem...
Egyetlen férfi a szívemben...
Te vagy nekem a napfény, a levegő,
A víz és a táplálék is egyben.
Te vagy nekem a minden!
Vihart keltő, kósza pillanat,
Midőn ledönti az ész az erős falat,
"Magam sem értem" gondolatok
Fejembe mászkálnak fel és alá,
Mint egy ideges ember,
Kinek már kora reggel felcseszték az agyát.
Összetört gondolatok suhannak körülöttem,
céltalan törekvéssel agyam rakná keresztem.
Kellene a varázslat, összefonni végeket,
zűrzavarból kiindulva teremtse a rendet.
Forog a szélkerék, rajta
véres cafatok,
a malom alja vérben ázik,
mindenhol, ahová nézek...
Szeretném megfogni az Isten lábát,
megkérdezném, hogy fentről hogyan látják,
lehúznám mélyen a Föld közelébe,
tekintsen széjjel a saját szemével!
Akarok én egy álmot,
Mit látok, ahogy jár.
Szeretem, kit ott látok,
De jelenben is ragaszkodom hozzá.
az utak határig futnak épp.
a bántódás hálószobányi.
utáljuk egymáshoz dobálni
a szennyest, mossa inkább a gép.
Úgy nevettem, mintha nem lenne több nap,
hangot adtam, és közben kapaszkodtam...