SzilajMark kedvenc versei
Van, hogy elég egyetlen pillanat,
hol összetörik a pillangó szárnya...
Egy kényelmes fotelban hátradőlve
nézem, amint lassan lemegy a Nap.
Ülök a teraszon, előttem a végtelen,
mögöttem a múltam már hallgatag.
Pár tétova sor az érzelmek örökké hullámzó mivoltáról
Mint elárvult, apró gyerek,
eltévedek,
mint tavasz, mely telet feled,
felébredek...
/Kusza sorok egy könnyáztatta füzetben/
Te leltél rám, aki nekem lett,
így vált - két darabból - teljes szett.
Sötétlett felettünk az égbolt,
holt szívünk éledt, de másé volt.
Perceink szél után eredtek,
s nem mondtam ki még, hogy: szeretlek...
Idősek támasza
Nagyváros kórháza
időpontra fogad,
mindenki maszkjában
áll "ritka sorokat".
Ültetett sok virágot a kertjébe,
fáradtsággal tervezgetett és ápolt,
ez éltette, a díszítés eszméje,
szíve mélyén minden más - csak légvár volt.
Sétáltam az öreg szülői ház előtt.
Pókhálós tornácán lusta macska ült.
Halvány fény kezdett pislákolni bennem,
maradj még! - súgta - emléktár ez, szentem.
Jer ide ölembe, álomszép hercegnőm,
Álmodtam az éjjel terólad, megmentőm.
Nem voltam rab, de már a raboddá tettél,
Óh, szívembe szerelemmagot vetettél.
Más ez a szellő, és szebb ez a fény,
mert nap mosolyog a fák tetején.
Mint a hinta, inganak az ágak,
és kint a tavasz illata árad.
Nem egyetlen napon múlik az örök,
a boldognak soha nincs története.
Váratlan tűz, mint hajdanán a görög,
akarod érteni, s együtt élsz vele