SzilajMark kedvenc versei
Versenyfutás: COVID-19
Nem győzöm már
futásra rendezni lábam,
követ az ár,
s eléri rozoga váram.
Csak a sálam melegített.
Kabátomat nyirkos hideggel
fújta át a ficánkoló szél.
Az eső rebbenő rózsák
fehér fodrát mosta,
sűrű cseppjeivel takarta
a varázserejű várost.
Kis unokám unalmában nagy hisztibe fogott...
Rég még vártam a Mikulást,
akkor hittem is én benne,
úgy csodáltam a nagy csizmást,
mintha mesebeli lenne!
Élt egyszer a fák között,
mezei réten, szépséges virágszál,
galagonya, csipkebokrok között,
szépségét nem látta senki,
csak a bokrok és a fák.
Fut a nyár, ősz van már,
Szél rázza fák ágát.
Földre hull, kopp-kopp-kopp,
Dió és mogyoró.
Madár vagyok, folyton szálltam,
fától égig ért a szárnyam.
Bejártam a nagyvilágot,
felettem a Nap világolt.
Jól tudjuk, a sztrók nagy úr,
engem kapásból kiszúr.
Mit tehetek ellene,
rizikóit fékezem.
"Tini depi"
Légy vidámabb, kérlek, és ne mondd,
hogy már nincs miért élned tovább!
Most bontakozik még csak lényed,
ember időmezsgyén tétovább.
Elérkezett december,
de sehol egy hóember.
Tőlünk messze, északon,
jégvirágos tájakon
szikrázik a fehér hó,
ott lakik a Télapó.
Bajban van ám a Mikulás!
Nem csúszik a szánkó!
Holle anyó dunyhájából
nem szállong a porhó!
Mikulás
Jeges északi hófödte
tájról,
melegen öltözve, s
nem köntösben,
puttonyát megtömve
vígan ül a szánra,
mert a sok gyermek várja!
Mikulásünnep
Valahol, messze északon
szikrázó fénnyel vakító
jégbirodalom.
Hideg herceg alszik itt,
szép tavaszról álmodik.
Én, amikor kislány voltam,
akkor még nagy havak voltak.
Az út csikorgott a fagytól,
minden csillogott a hótól.
Nem bánt vele soha kesztyűs kézzel élet,
Ismerte világát komor szegénységnek,
Apja verte, anyja vele nem törődött,
Iskolában is csak küszködött, vergődött.