SzilajMark kedvenc versei
Rám nehezült a karácsony,
Ahogy a szakácskönyved nézem,
S vágyom egy régi tájra,
Ahol gyermekként éltem.
Nem szól már a szerenád,
elbúcsúzott rég a nyár,
helyette van őszi báj,
rajta egy kis ködös háj.
Készülődik télapóka,
ünneplője a gardróbba`.
Piros kabát, piros sapka,
hópelyhekből van dísz rajta.
Ködlovagok erre járnak,
szeles felhőkön vágtatnak,
rátelepszenek a földre,
egész város eltűnt benne.
Mozdul a függöny,
mozdulok én is.
A Vágy kacagva
lebben az égig.
Milyen is a Mikulás?
Egyszerű, nem bonyolult,
Orcája feszt pirospozsgás,
Fehér szakálla lesimult.
Lelkem szivárványvirág,
szirmai létem sora.
Álmaim ajtókat tár:
Életem nem mostoha.
Avagy példázat az igazságról - 7.
Mondom néktek, olyan vala a gyermek, mint lótuszvirág a mocsárban.
Elmétek botránkozva vagyon, szemetek mégis fénylik a csodában:
Hogy lehet hát, hisz meddő a föld, s élet sarjadá a táptalajában?
Biz`"ilyeneké az Istennek országa", s épek Atyám oltalmában.
Sötét északi felhők, messzi hegyek árnya,
A hajnalt kémlelő lábak dobogása.
Az arany nap fénye sem hiányzik úgy,
Ahogy te, kedvesem, szerelmesem, Lúthien.
Addig szeress, míg szemünkben csillog a fény,
amíg minden napunk egy-egy újabb remény.
Míg lelkünkben a szép megújulni képes -
amíg érezzük, hogy egybeforr az élet.
Keserédes mondatok,
Fájdalmas sóhajok
Kérlelőn néző szemek,
Szó nélküli kérések.
Te nem szeretsz engem,
Nekem meg te nem kellesz.
Ez egy remek egyenlet.
Nem kelt fel a Nap, vagy felkelt az, csak minek,
ajtóm nyitom, s kintről sunyin csap belém a hideg,
ej, az Isten szerelmére, de komor lett kend mára,
nem ma lesz, hogy örömömben felmászok a fára.