SzilajMark kedvenc versei
Nekem magasan van még a tábla,
de ha teszek egy széket alája,
felérem.
Rajzolok köröket, négyzeteket.
Fát, virágot és kréta lepkéket
fehérben.
Ne félj!
Ők azok, angyalok,
kik odafent élnek,
ott fent angyalok,
ott zenélnek.
Rőt falevelet fontam ma hajamba,
volt benne narancs, vörös és okker.
Ahogy pergett lefelé a vén rozsdás,
vele hullt elém a bőségkoffer.
A réten az ősz dérként már földet ér,
ködből kibújva a gyep még zöld, ledér,
és lustán nyújtózkodik a fák ága.
Lelki nyugalom, ha ránk valaki vár,
amikor szükséges, mellettünk kiáll,
leselkedő bajban biztonságot nyújt,
amikor a sors váratlanul lesújt.
Ha egyszer úgy érzed,
nincs több akadály előtted,
rá kell majd jönnöd,
túl kevés van mögötted!
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem!
Hová lett a vékony képem?
Miért hazudsz az arcomba?
Ez a tréfád túl otromba!
Ne félj az ősztől,
ne takard nyomát,
köszöntsed jöttét,
fogadd, mint barát.
Bolond a tanyán
rönkön ül merengve.
Csendes éjszakán
gondokat feledve.
Van, hogy elég egyetlen pillanat,
hol összetörik a pillangó szárnya...
Reménysugár
Százezernyi csillaghalom,
végtelennyi nyugalom megült
ma szívemben, lelkemben,
s lelkem oly békére lelt,
de mi lelt?
Maradtam magamat biztató,
tavasszal kirebbent, tiszta szó,
titokban megbánó temérdek,
láthatod, hozzád én nem értek.
Érzem az időt a nyakamon,
Amint zilál s fúj nagyon.
Hátamat sürgetően üti,
Tarkómat lélegzete hűti.
Olyan nagy és kerek, mint a farkasszemek,
Ajkad éget, mint felhőt az egek,
Látom mosolyod a vad természetben,
Ahogyan rám ragyog a tenger fényében.