SzilajMark kedvenc versei
Messze a tökély,
de poétalelkem mit se bánja,
ha örömet szerezve
szívemet most kitárja.
Augusztusi aranyló fényben
Úgy simul a Földhöz léptem
A Nap tüzében, s érzem,
Hogy valami forrón éget.
Sziúk, irokézek, dakoták,
apacsok és otavák...
szabadon telnek napjaik,
melyeket sokszoroznak értékeik.
Most nappal is éjjeli sötétségben van
az utca, a tér és a ház.
Reméljük, a világ még egyszer életre kel,
és újra szabadon jár.
Erika, Erika,
Lelked finom bársonya
Egy csipet a jóból,
Kell nekünk, mint az óbor.
Írtam már egynéhány verset,
kábé ezerháromszázat,
ám hogy ismerem magamat,
írni fogok még egy párat.
Fordított pohár az égbolt,
ráhullnak porszem csillagok.
Bogárként zümmög a régmúlt,
édent hazudnak illatok.
Az Úr leült és alkotott:
Teremtett Földet, csillagot,
Kicsiny dolgot, és nagyot,
Növényt, embert, állatot,
Napot, Holdat, egyebet,
Jókedvében egy egeret.
Magyarország, szép, szent hazánk
Augusztus 20
Magyarország, szép, szent hazánk,
itt ápolt az édesanyánk,
itt tanultuk meg a nyelvünk,
itt születtünk, itt is veszünk.
Suhanó álomból
ébredő elme,
perzselő mosolytól
szivárvány színe,
kivetült képeknek
merengő ábrándja...
Hol volt, hol nem volt...
Egy mesének indul, mely szép volt,
De már lassan kopásnak indul, kifakul,
S a történet egyszer csak homályba szabadul.
Szeretnéd, óh, mondd, szeretnéd,
hogy az élet szebb legyen?
Hogy megtaláld lelked kincsét,
s mindig boldoggá tegyen?
Egy életet kaptunk telve reménnyel.
Mégis neked ez már nem kell.
Hogy mondjam el azt, hogy értsd?
A szív a világon igaz kincs.
Ha parázslik a hamu, csak oxigén kell.
Hidd el, a tűz ettől ébred fel.
augusztus 20
Magyar nyelven
s magyar szóval
él, alkot, sír
mind, ki magyar,
s így zörög
határon túl az
avar!
Avagy példázat a kötelességről a kegyelem megtapasztalása után.
Én Mennyei Atyám, itt vagyok a pusztában, hová hívtál engemet,
sarum nélkül tapodom e földet, s ágyékkötőben kérek kegyelmet...