SzilajMark kedvenc versei
Fehér már a faág
hideg éjszakában,
sírnak a fellegek
hegyeknek ormában.
Elsárgult, gyűrött 2020-as kötetem,
a 365. oldal végével leteszem...
Eltörött a pezsgős-üveg.
Finom nedű széjjelfröccsent.
Elpárolgott a maligán.
Mivel koccintok éjféltájt?
Amikor a sok kicsi kéz
ölelte a nyakadat,
amikor a hat kicsi száj
puszilta az arcodat,
rájöttél, míg éltél,
érdemes volt szeretni,
érdemes volt három leányt
becsülettel felnevelni.
...Olvadó hóban lépkedek feléd
Lelkesen dalolom el neked
Dínomdánom utolsó énekét
Orgonahang ébredő hajnal
Gerendánkon ott maradt a fagyöngy...
Ezüst eső, arany ablakok,
az égből egy csillag leragyog.
Vége fele jár most a december,
magába száll minden rendes ember.
Egy év megint kiosont az ajtón...
Ne nézzünk utána vádlón!
Kezemben pezsgőspohár,
búcsúztatom az óévet!
Megszabadulni minden
rossztól, amit okozott,
hát inkább iszok rá egy nagyot!
A városban az éj lopakodva száll,
Míg az óra mutatója utószor körbejár.
Katt...
Az évnek vége, és nincs tovább.
Pech
Csak ülök itt bután,
mulatós éj után
ágyszélre citált a fényerő.
Dörzsölöm két szemem,
fókuszát nem lelem,
s előttem totyog a jövő.
Karácsony van a naptárban,
úgy vártuk ezt az ünnepet,
örvendeznek a világban,
a Megváltó megszületett.
Vastag hótakaró borítja a tájat,
súlyuk alatt meghajolnak a faágak,
decemberi szél süvít,
karácsony jön megint.
Furcsa szerzet az ember,
Kifelé mosolyog,
De belül könnyeket nyel!
Lennék a kapcsoló a kisszobád falán,
Engem érintenél, hogyha fényre vágynál.
Lennék a képkeret a polcod sarkánál,
Emlékeid őre, ameddig aludnál.