Szentes

Írásaim elsősorban arról szólnak, ami miatt embernek mondhatjuk magunkat: szerelemről, ellentmondásos érzelmeinkről, bánatról és örömről. Verseimben szavakká formálom lelkemben születő gondolataim az életről és elmúlásról, lehetőségeinkről és lehetetlenségeinkről, az újjászületésről, vagy éppen vágyaink beteljesüléséről. Verseimben önmagamat fejezem ki, csodaként élem meg minden vers megszületését. Amikor az első versemet megírtam, az volt az igazi pillanat, amikor találkoztam belső énemmel, amikor legelőször éreztem igazán, hogy létezem. A versírás számomra egy önkifejezés, sokszor elégséges csak egy dallam, ami ihletet tud adni nekem, de van, amikor elég egy életérzés, hogy a lelkemben rejlő érzelmeket
át tudjam adni a külvilágnak, ugyanis a külvilág nem más, mint a lélek rezdülésének a visszatükröződése. Minden, amit írok, szívből jön, és ennyi élettapasztalattal
rendelkezve csak annyit mondhatnék, hogy élni csak őszintén érdemes, ami nagyon sokszor lelki fájdalommal is jár.
Számos antológiában jelentettem meg verseket:,,Igéretek7,, és ,,Igéretek 8,,-mindkettő a Garbó könyvkiadó gondozásában jelent meg. A ,,Feltörekvők,, versantológiában is jelent meg 3 versem, az Any Case Design kiadó gondozásában. Az,,Éden művészeti hálózat,, által megszervezett verspályázatokon is sokszor értem el jó eredményt.
Kedvenc költőim, Ady Endre, Radnóti Miklós, Aranyosi Ervin és Juhász Gyula.