Sutodominik kedvenc versei
Bál van az égen
S mi csak fekszünk alatta csendesen
Bál van a szívemben
S te csak mosolyogsz rám csendesen
Önbizalmat leromboló,
Vajon senkinek nem vagyok elég jó?
Elrontok mindent,
megbántok másokat,
Mégsem érzem,
nem látom hibámat.
Úgy érzem, nincs már olyan személy,
Kinek elmondhatnám, hogy ki milyen szemét.
Minden nap a tükörbe nézve gondolkodom azon,
Hogy mi az, ami miatt utálnak engem nagyon.
Lezártam, mert le kellett...
S nem azért, mert le akartam!
Küzdöttem, de vége lett,
A harcot végül feladtam.
Hát vége lett.
A semminek.
Csak az én fejemben
Létezett.
A mai társadalomnak nem lehet megfelelni,
Ezért ne próbálj mindenki kedvére tenni.
Az én legnagyobb félelmem
nem egy tárgy, nem egy állat,
Csupán az ember.
Hisz` "ő" több kárt tesz benned,
Mint te azt hiszed.
Tündérország...
Bárcsak létezne!
Elmennék egy kicsit
Én oda.
Álmomban egy kertben jártam,
Egy embert és egy kést láttam.
Közelebb léptem megnézni, ki az,
De nem láttam, arcán volt a maszk.
Egy újabb reggel,
de te nem vagy itt.
Rád gondolok,
de te nem vagy itt.
És megint írok,
De már nem sírok,
Megértelek,
Nem kellek neked.