A tavasz gyermeke vagyok,
s nem szeretem az égető napot.
Csak a lágy szellőt, mi
simogat, csak a halkan
dúdoló hangokat.
Nem vonz a tenger, a
hajó, nem őrjít meg
a nyári vakáció.
Nem hív az ismeretlen,
a kaland, de odavagyok,
ha megszólal egy harang.
És szeretem a kertet,a
csendet, s még jobban a
a rendet.
Szeretem a kutyát, ki
nyargal az udvaron át,
s elnézem a sok tuját,
mi megszűri az utca
zaját,....Zölden látni a fát,
színesnek a virágot,
optimistán nézni az egész
világot. Szeretem a zenét, a
táncot, szeretek minden
vidámságot.
Szeretem a magányt is,
jó néha egyedül,
s anyám ezt nem érti,
miért vagyok ilyen belül…