Shanti7 kedvenc versei
Kívánságom az új évre,
szűnjön meg a gyűlölet,
a világba kell a béke,
s becsüljék az emberek!
Vajon miképp rohant el mellettünk ennyi év,
hová tűnt a szelíd patak, napsütötte rét?
Elpárolgott jókedvünk is mára, démon-könny*
ült szemed sarkába, és felfalta a közöny
álmainkat, amiket szívünk dallamára
vágy-ecsettel festettünk a felhők falára...
Bár csillagaink rég elvesztették fényüket,
mégse hiszem, hogy sokáig bírnám nélküled...
Mindjárt éjfél, már hűvös szellő simogatja vidékem,
néhány perc, s megkondul a kis kápolna harangja,
még ásít egyet, és eltűnik az este az éji sötétben,
itt maradok feneketlen csendszakadékba zuhanva.
Bár még alig múlt hét, és káprázik az ég,
már ott toporog a horizonton az éj,
bús árnyakat fest, szétszélednek a tájon,
mint éhes tintafoltok az égi vásznon,
és mikor már nem marad rajta több azúr,
a Nap izzó korongja is a mélybe hull.
Táncolj velem, mintha nem lenne holnap,
mintha ez lenne az utolsó táncunk,
bár fejünkben nagy szavak kavarognak,
nélkülük is jól tudjuk, mire vágyunk.
...A szívem falán mély sebeket hagytak az évek;
Nagyon félek, ezért a közelébe senki se férhet.
Nem gondolsz a távolságra, míg nem áll közétek,
míg nem fest remény-délibábot szíved falára,
a Nap sem hiányzik, s még a sötétet sem féled,
míg nem olvad álmos vidéked az éjszakába,
csak akkor csodálkozol rá, hogy a napfény éltet,
mikor beborul, esni kezd, s szivárványra várva
a szürke égboltot fürkészed, hátha megérted,
Isten könnyei miért hullanak a világra...
Sétálj egy plázában vagy zöldellő réten,
légy kiégett, vagy dédelgess ábrándokat,
bámulj tó vizén úszó hattyúkat éppen,
vagy óceán partján csendes hullámokat,
pihenj kis parkban a belváros szívében,
vagy hódíts meg égig érő hegyormokat,
ülj a tévéd előtt vagy régi hintádon,
felidézve múltba hullt gyerekkorodat...
Családlátogatás...
legkeserűbb emlék...
hiába törölném,
a felejtés nem véd.
Hölgyeim! Bár én is
nő vagyok,
szívemből köszöntök:
Nőnapot!
Mici éji éneke
Mici, mikor unatkozik,
énekel a Holdnak.
Azt dalolja: - Virradjon már,
jöjj el hamar, holnap!
70
Szülinap, kellemes bódulat,
pezsgő a fejemben jól mulat!
Megéltem immár a hetvenet,
örömöt jelent ez lelkemnek!
A csillagok közt jársz,
már nem érhetlek el.
A hangom semmibe vész,
a szívedhez nem ér fel.
Emlékezz, nagyvilág, adózz most a csendnek,
Csengők és harangok mind Rómába mentek.
Hosszú heteken át furcsa álmok leptek,
odaátról jöttek rég távozott lelkek.
Szüleim, testvérem, rokonaim sorban,
követték barátok folyvást, lankadatlan.