Rika52 kedvenc versei
Eltiportan
Reszkető panasz száll fel a magos égbe,
Hogy a fájdalmaknak mikor lesz már vége.
Ám inkább elmondja baját e világnak,
Velőtrázó sikolya e földi némaságnak.
Elmegyünk, majd hazatérünk,
ma élünk, még itt vagyunk.
Hol a vége, meddig érünk,
ami fölött nincs szavunk?
Olyan vagy nekem, ősz,
Mint
Mindennap Alkonya...
Lassan az éjbe szenderülő,
Hömpölyögve elizzó...
Elő és utó a jelenben jutó
keserűn kapkodom a fejemet
van jogom s okolt sorsom illemtudó
tágul a tudat mint az etikett
majd egy elmorzsolt könnycseppet álmodom
ébren kávéillatú perceket
sóhajtok el talán összeszámolom
csak viccelek porlepte elveket...
Még nem szólhat a nagyharang,
mi csak a jót várjuk,
aki most még nagyon beteg,
gyógyulást kívánjuk.
A sör már langymeleg,
amint megül rajt a tékozló jelen,
és fejemből kinézve
hunyorgok az égre,
s önnön magam merülök el
a bamba szürkeségbe.
Tollamnak hegye kapirgál
a fehér papíron,
mint tyúkanyó csibéivel
a füves udvaron.
Az Ecserin voltam nem olyan régen,
egy napsütéses, gondtalan hétvégen.
Mikor felébredtem reggel, vasárnap,
kedvem szottyant venni egy régi vaságyat.
Hatalmas ős magyarnak
Ezeréves oltárán.
István király szent ünnepén
Áldást hozzon ránk szent koronád.
Húsvét után ötven nappal
- Krisztus már a Mennybe ment -,
Mária, az apostolok
s több tanítvány ünnepelt.
Dr. Eőry Ajándok születésnapjára
Ajándékul kaptuk őt
hetven évvel ezelőtt.
Küldetéssel érkezett,
akarattal vértezett.
Fehér sipkát húzott
udvaron az oszlop,
beköszöntött a tél,
hópaplant is hozott.
Nem maradt bennem semmi,
mit versbe tudnék írni,
Múzsám nem csókolt engem,
nincs mit e versbe szednem.
Meghaltam már,
vagy örökké élek?
Években mérjük,
vagy hitben a létet?