Pista

Hargita megyében, csecsemőként születtem,
Réges-régen történt, csak halványan emlékszem
Onnan tudom, hogy írja az anyakönyvi papíron,
Igazat róttak-e bele, azt még máig nem tudom.
Karcfalván egy hideg téli hajnalon,
Jégvirágok nyíltak már az ablakon
Kórház ajtaján kopogtatott anyám,
- Nyissák már ki, hisz úton van a babám!
Anyám, mindig ott volt készenlétben mellettem,
Ha éhes voltam, s a "tejcsarnokot" kerestem
Kinyitottam egyik, aztán mind a két szemem,
Becézgettek magyarul, István lett az én nevem.
Szüleim azt mondták, hogy a gólya mi hozott beteg volt,
Szegény madárnak ment a gyomra, és a fejemre is tojt
Restellettem magam, a tréfára addig rá nem jöttem,
Míg hátsómról le nem került a pelenka, s nagyobb lettem.
Sokáig albérletben tengettük életünk,
Míg végre saját házba, Ditróba költöztünk.
Most, hogy így megnőttem, és itt vagyok Veletek,
Nektek írom versemet, s magamon nevetek
Támadt egy ötletem, írjak egy pár sort magamról,
Költöttem egy szösszenetet, kisbaba koromról.