Picula kedvenc versei

Szabadszállási István

Vágyódás

Csak fű voltam, a fű zöldje,
Mellettem szárba szökő kalász,
S búza virág kékje,
Vöröslő pipacsok integető réme,
Vágyott rád.

Tovább...

Burla

A kincstelen sziget

Vágyad partra úszni,
hogy megkapaszkodj a fák gyökerébe,
vagy egy megmentő segítő kezébe.
Vágyad megpihenni,
mert hosszú volt az út.
Tudod jól, elvesztetted ezt a háborút.

Tovább...

Burla

Az élet muzsikája

Végtelen zene szólama csendül,
ősidők ritmusától dobog a szív.
Lelkem mélyén mégis súlyos csend ül,
mi halk szavával folyton új táncba hív.

Tovább...

Burla

Régi és új világ

Nem tudok oly tiszta verset írni,
mint a régi korok reménylő költője,
hisz én más világban élek,
melynek alig van már látható jövője -
csak szívemben él még néhány tiszta hang.

Tovább...

Burla

Ösztöke

Neked még a szobrok is intenek az úton ha elmész
még a folyó is tapsol a rozoga híd alatt
valami mindig marad abból ami elvész
hogy értsd tanulságát annak ami a múltadból maradt.

Tovább...

Burla

A múlt hatalma

Csillogó szemeidről azt hittem, az ég tükrébe nézek,
mely megvilágítja életem árnyait.
Valódi gondolataim támadtak a semmiből,
józan érzések szálltak meg, ahogyan szomjaztam utánad,
mint szikkadt föld egy maroknyi víz után.

Tovább...

Burla

Sok csoda és talány

Kiszámolt szirmokat láttam egy bókoló virágon,
szabályos levelet egy lecsüngő faágon,
egyenes útját egy lehulló csillagnak,
csavart kis csíráját egy kinyíló magnak.

Tovább...

Burla

Ha...

Ha folyó lennél,
én lennék a partja.
Ha szobor lennél,
én a talapzat mi tartja.

Tovább...

Burla

Megnyugvás

Inamba szállt a távolság,
sok-sok métert végigjártam.
Nem kellett ahhoz bátorság,
hogy az úton végül félreálltam.

Tovább...

Burla

Egy folyó útja

Folyóvá érek szemedben,
mi egykor vékony erecske volt.
Könnyekből duzzadtam, eredtem
így nincs mocsaram, sem ágam mi holt.

Tovább...

Fekete László

Fájó szív

Emlékektől szabadulni nehéz,
míg szenvedünk, szívünk éppoly konok.
Miért van az, hogy oly sok szép emlék után,
s amikor a próba ránk talál,
nem leszünk egymásé holnapután?

Tovább...

Somogyi Anett

Ki kell írni

Nem tudok csendben bólogatni tovább,
hallgatni minden ember gondját-baját.

Tovább...

Burla

A fáktól tanultam

Ne csupán matériát láss a hajlongó fában,
mi parazsával meleget ád az ember otthonában
és édes füstjével az orrodat megmarja
vagy bútorrá munkálva fáradt tagjaidat tartja.

Tovább...

Burla

Megenyhült bennem...

Megenyhült bennem a világ,
mióta kevély szemeit nem mereszti rám e föld,
mert szégyen égette át bőröm, oly erősen szemelt.
Én lemondtam róla,
feladtam elveit, hogy igazodni tudjak,
hiszen oly rég volt már gyerekség, gyönyör,
mi reggelente kakasszóval ébredt.

Tovább...

Bíbor Kata

Zöldben játszó fák

Tudja az ég mivé lettünk volna
magunkban a súlyos messzeséggel,
meddig görbít egészen pokolba,
míg ajkainkon a szó feszes
maradása mozdulatlan, árva,
míg ködös tájba vesző büszkeségünk
nem látjuk, hogy köröttünk zárka
magunk vagyunk: kínkeserves.

Tovább...

2737

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom