Nichi-ya kedvenc versei
Kiment a pusztába a Lélek,
Nem tudott olyan messze menni,
Hogy vétkei ne kísérték volna útját,
Kiment a pusztába a Lélek,
De csak magányra talált
Olyankor úgy érzem,
megszólít a szív,
erős kezét nyújtja,
erekbe vezet.
Nyílik a virág, jő a kikelet,
tavasz váltja fel a vacogó telet,
a Nap a Holdnak udvarol, fiú a lánynak,
a hattyúk taván békák muzsikálnak,
bogár dong, méhecske poroz,
az asztal mellett egy bácsika boroz...
Tanúja voltam szép lelkednek 3.
Harmadik állomás
Tanúja voltam szép lelkednek,
Mint földnek a reggeli harmat,
S az áldott mag melyet elvetnek,
Majd idővel onnan sarjad
...hozzád kötődöm minden dalomban.
Te vagy szomjam és éhezésem,
és te vagy az én megálmodottam.
Sok minden van kőbe vésve,
de semmi nem végleges,
a változás elsöpör mindent,
múlt, jelen csak időleges.
Mikor gyermeked jön a világra,
Kezed, lelked kulcsolod imára.
Emlőd éjt nappallá téve adod,
Agyonaggódód minden holnapod.
Kandallóknak
Mit ér a Halál
megszületés nélkül?
Mint az ember léte,
mi gyermekkor helyett
hirtelen kelletlen
a felnőttkorban mélyül?
(3 soros-zárttükrös)
Becsap még a délibáb is,
Hiteget, mint az álom is...
Becsap még a délibáb is.
44 évvel ezelőtt másodszor történt meg a csoda az életemben.
Jöttél gyönyörűen, gömbölyűen, sírva fektettek a mellemre.
Bocsánatért esedezem,
mással voltam elfoglalva.
Nem alkotott a két kezem,
így a pennát sem foghatta.
Májusi vasárnapról írom nektek eme versem,
Mert vasárnap gyereknap lesz, azt én igen kedvelem.
Van bizony nekem két régen felnőtt gyermekem,
Kik így születtek, és ők az örök-gyermekem...
Van még négy unoka, három lányka és egy fiú,
Ez meg már alapos ok, hogy én lehessek hiú?
Mint két szép, csodás csillagot,
figyelem szemed ragyogását,
arcod, szád édes mosolyát,
édes szavaid, mely nekem szól.
Virágszőnyeget terített elém a kikelet...
Vissza-visszatérnek
elfeledett évek,
gyermeki énem újból rám talál.