MeszarosneMaya kedvenc versei
Zágon city nékem a bölcsőm s otthonom,
Talán szebben elmondani sem tudom.
Idehúz a szívem, ehhez a helyhez,
Itt nőttem s ragaszkodok, mint kehelyhez.
Jól tudjuk, a sztrók nagy úr,
engem kapásból kiszúr.
Mit tehetek ellene,
rizikóit fékezem.
A tudós és a kecske
Egy tudós, kinek álma volt rég egy mű,
- mely révén híres lesz, s nem középszerű -,
éjt nappallá téve görnyedt asztalánál...
Receptvers
Hol nem volt tóban egy afrikai harcsa,
arra járt egy horgász, kihúzta a partra.
Ne féljetek, nem lesz írásom otromba,
mesélem, hogy került tegnap asztalomra.
Erdő mélyén vadászház.
Régóta nem lakják már.
A hűvös szél ki-bejár
Ablakán.
Uram, hálát adok azért,
hogy életre hívtál szereteteddel,
irgalmaddal és kegyelmeddel.
A lelki fejlődésemet emelni, tökéletesíteni.
Fényes csillag volt az égen,
...mutatta, merre indultak
a háromkirályok akkor, régen.
Új év hava de zöld, de zöld,
talán tavaszt ivott a föld,
tűnt teléről reggel regél,
viselt virág, foltos levél.
Ne csüggedj!
Fiúk, lányok, jertek,
Jöjjetek ti is, emberek!
Csapjunk jó nagy lármát,
Űzzük messzire tél álmát!
Forrongó felhők alkonyi tánca,
fénylő madarak bús-boldog násza,
égi kavalkád festi az örvényt,
más menedék nincs, tudja a törvényt:
csak együtt, csak össze, már sose szét,
így cselezed ki a vércse szemét.
és nem mászkál
Ülhetsz otthonkában,
Állhatsz nagykabátban.
Ez a farsang fura
Világegyenruha.
Zokog a világ, riaszt a változás.
Megsokasodtak létünknek terhei.
Roskad a szekér, az ólomsúly nehéz.
Csikordulnak az élet kerekei.
Trillázik a kismadár:
trillala, trillala,
rákontrázik a varjú:
kár, kár, kár.
Barlang falára
kellene verset írnom,
hú, mekkora lenne az értéke, talány,
sokmillió év múltán rátalálnak,
s kutatná azt akár egy egész tudomány.
Sosem voltak nagy kívánságai,
egyik nap a másik után.
Egybemosódó hétköznapok, neki
csak a munka jutott, viselte a terhet,
mit Isten ráosztott.