Matyi87

A nevem Jánoska Mátyás. 1996. augusztus 20.-án, Szent István napján láttam meg a napvilágot. Mint oly sok társam, én is határon kívüli lettem.

Magamról:

Nagyon szeretek egyedül lenni, a társaságot nem igazán kedvelem, de megvan nekem is a társasági köröm. Testvérem nincsen. Szabadidős tevékenységeim közé tartozik az olvasás, a zene, főleg a komolyzene, a történelem, mint érdeklődési kör, azon belül nagyon szeretek végezni helytörténeti kutatásokat. Ezen kívül nagyon közel áll hozzám a természetjárás. Ott kint az erdőn megnyugszik lelkem, ahol meglelem az Isten csodálatos teremtett világát. Ha tehetem, mindig kint vagyok.
S most egy kicsit a versírásaimról: Szeretném előre leszögezni, hogy magam sosem tartottam írónak, költőnek, és most sem tartom. Írnom kell, mert szükségeltetik számomra. Már nem is tudom, hol kezdődött, de annyi biztos, a volt magyartanárom volt a forrás. Ez annak is köszönhető, hogy az irodalomórákat egyedien tartotta mindig. Mily ironikus, hogy általános iskolás koromban nagyon nem szerettem a verseket, sem tanulni, sem értelmezni. Aztán megtört a varázs, 2011-ben megszületett az első versem. Gyakrabban 2013-ban kezdtem írni, de akkor csak úgy vetettem papírra gondolataim, ahogyan jöttek. Azóta úgy érzem, sokat fejlődtem, és most itt vagyok, azóta is írok, alkotok.
Nem tudom, mit írhatnék még, azt hiszem, minden mást a verseim tükröznek.

SZERETNÉK ELNÉZÉST KÉRNI MINDENKITŐL, AKIKNEK VERSEIT NEM TUDOM ELOLVASNI VAGY ÉPP A HOZZÁSZÓLÁSAIKRA REAGÁLNI VERSEIMNÉL - AZ IDŐ HIÁNYÁBAN !

Köszönet a Poet-nak, hogy létezhet ez az oldal, hiszen sok-sok hasonló embert ismerhettem meg itt, és ismerhetünk meg mindannyian.

Magánkiadásban megjelent verseskötetem 2017-ben, Lássátok lelkem! címmel.

Baráti üdvözlésem, Poet-os ölelésem:
Jánoska Mátyás