Mary05 kedvenc versei
Sóhaj száll az esti szélben,
bogár koppan szürke fényben.
Halk ima kéri az áldást,
bűnös szív a megbocsátást.
Sokszor úgy érzem, hogy olyan vagyok,
mint virág, mit az útszélén hagytok,
sok vadvirág között veszne léte,
míg nem jött valaki, hát letépte.
Készülődik télapóka,
ünneplője a gardróbba`.
Piros kabát, piros sapka,
hópelyhekből van dísz rajta.
Pici lábak dobogása,
Fénylő szemek ragyogása,
Mosoly van az arcukon,
Csengő hang az ajkukon.
Megint számoljuk a napokat
Iskolában nevet cserélünk
Kánonban fújjuk a tanokat...
Mikulás
Jeges északi hófödte
tájról,
melegen öltözve, s
nem köntösben,
puttonyát megtömve
vígan ül a szánra,
mert a sok gyermek várja!
Hópihék táncolnak már az erdő felett,
jól magára húzta a tó is a jeget.
Kell is a takaró a sok halacskának,
tófenéken ők is pihenésre vágynak.
Bűnben járkálunk térdig...
Vagy még onnan is tovább?
Nem tudom... mit tudhatok én?
Kóbor igazságok jönnek fel és alá...
Mindig más tüzet lobbantanak szívekben...
A szeretettel soha ne játssz, ember,
az nem lehet ám, tudd meg, mostoha!
A képmutató szeretet, az nem kell
egy igaz embernek bizony, soha!
Elfáradt már a lenyugvó égi Nap,
fénye megpihen a szürke horizont alatt,
büszke koronája csillagokkal tele,
de szabad a lelke, s dobban még szíve.
...és kiabálunk, mert élünk
Apáink elhajló árnyékában, üvegfedelű utakon,
teremtő nyárban, örökségünk kiművelt kertjében
vigyázzuk a hitet, a jóságos üzenetet.
És kiabálunk, mert élünk, hitetlenektől félünk...
Jövőd már régen elveszett,
gyűrött arcodon könny pereg,
siratod "hazád" nemzeted,
mely méhéből téged kivetett.
Róka jár a kertek alatt,
Ravasz, női lélek.
Bújnék, de nincsen hova,
Jaj, de nagyon félek.
Megállt most az élet körülöttem,
semmi nem mozdul jó felé nekem.
A bizonytalanság nem hagy nyugton,
tomboló betegség a világon.
Most is visszajárnak
Már elemi iskolás, titkos vágyaim,
Jövőt kereső álmaim.