MarcziM.Mathias kedvenc versei
Mikor az élet hullámvölgyébe kerülök,
úgy érzem, hogy lassan elmerülök.
Rabul ejt a gyötrelem, a félelem;
Istenem! Miért történik ez velem?
Nyári emlék
Vas sínpáron vasparipa
Szikrát szór és tüzet hány.
Balatoni nosztalgia,
Régi idők gőzmozdonya,
Gyerekszemmel rémes csoda.
Tekintetünkben egykor
izzott a parázs,
szerelmünk maga volt
a tündöklő varázs.
Elázunk az esőben, mint egy falevél
Hol van az az éj, amiben szerettél
Ismerős, de mégis oly idegen...
Januári csendes este
ülök csendben, elmerengve,
messzeség szikrázó fénye
reménylángot gyújt szívemben.
Egy évvel ezelőtt minden másról szólt,
ki barát, ki pedig ellenség volt.
Lassan ébredő, tavaszi táj
Túl csendes, túl üres már,
Félelem és reszketés,
Ez egy Kierkegaard-féle szenvedés.
Amikor valaki azt mondta, hogy "vége",
Akkor ne nézz hát hátra, csak lépj le.
Ha egy hang azt mondja, fuss, menekülj,
Fogd magadat, és csak szállj és repülj.
Kábán állok az utcasarkon,
épp az elszívott cigaretta csikkét hajítom...
Virágillat száll,
még a szél is leáll,
méhek zengő zümmögése,
az én drága kis falumban
tavaszt vár a szálló ének...
Mint üstökös, törtél az életembe
Harmatban ébredő nyár reggelén,
Kódolt jelzőfényt küldtem a szemedbe
Kutató vággyal pirkadat ölén.
Szerelmes szívemet kitárom,
Figyelem szemeid, és várok.
Bárcsak, bár ne kéne kivárnom!
Hiszen most is csak reád vágyom.
Testem forró lángok közt ég.
Perzsel, mint mikor hozzám érsz.
Csend honol sötét éjszakában,
Partot vet lelkem hajója.
Utazó, ki rajta vitorlát bont,
Ilyenkor térne nyugovóra.
Új év reggelét köszönti az ég,
küldi a fényt, az éltető reményt,
friss, fényes táncra kél a Nap,
megkérdi a hóvirágot: szabad?