MarcziM.Mathias kedvenc versei
Amíg Buda fest, addig Pest zsírkrétát majszol.
Csendben elvan a gyermek, ha baja van, majd szól.
Hogy önmagad dorgáld,
"megsocks" vagy megszöksz,
zoknikból betűket formálsz.
Add, Uram, hogy addig éljek,
ameddig méltó vagyok rá.
Ameddig szívem dobbanása
nem halkul el egymagában.
Két szemedbe
belenézek,
látom lelked
közepében:
A te szíved
Édesanyám!
Annyi bánat lakik sokszor írásokban,
hogy önkéntelenül könny szökik szemembe.
Ragaszkodni kéne az élethez jobban.
Tavaszt várjunk, nyarat és őszt, csak telet ne!
Mezítláb a forró porban
masíroztunk libasorban.
Verébhadnak mutattuk meg
egységünkben az erőt:
Porfürdőből rebbentek szét
úgy hatvan évvel ezelőtt.
Tejjel iszom a kávét,
a fekete barnává válik.
Szemem narancsfényben fürdik,
egy új nap elkezdődik.
Ezer éve vártam
azt a mágikus, szép percet,
melyben te lettél a királylány,
s én pedig a herceg.
Drága, jó Unokatestvérem,
Jó asszony voltál.
Sokat segítettél.
Van egy hely hol másképp süt a nap.
Van egy hely hol édesebb a szellő.
Nem esett már nagyon régen,
fent tüzet rak a nap az égen,
lent porzik a lét, inni vágyik,
a szárazságtól csak árnya látszik.