John-Bordas kedvenc versei

 IdőHosszKedvenc

Pocsai Piroska

Záruló világod...

átölel a rózsaillat
simogat a szellő
rám mosolyog fenn az égen
úszó bárányfelhő
csak te nem...

Tovább...

Csík Ferenc

Életszekér

Az időkapu

Poros úton hagyott szekér
A kietlen tájba belevész.
Lehajló almafaág alatt
Álmodik a remény.

Tovább...

124109

Pocsai Piroska

Lélekszabadság

Futó-cikázó gondolat a réten,
szellővel karöltve egy édes páros.
Vígan kergetőznek virágok felett,
kacagva feledik a zajos várost.

Tovább...

Pődör György

Virágzó vadalma

A tavasz hatalma
koronát tesz fákra,
virágzó vadalma
kelyhét nyitja tágra.

Tovább...

Csík Ferenc

Elátkozottak

A Hold fénye követi árnyékom rút lován.
Ősi szellemek kísérnek hosszú utamon.
Csalogat a messzeségek vándorasszonya...

Tovább...

Pődör György

Kis őszi dal

Barnára zöld és pirosra kék,
szömörcés parton kökény az ég.
A simuló fű puha bársony,
vad nyarát pihegi a páskom

Tovább...

Pődör György

Az új év elé

Mintha hatalma lenne az időnek,
múlnak napok, az újak meg kinőnek.
Tavallyá lesz a ma, petárda dörög,
és a magasban csillagzik az örök.

Tovább...

Pocsai Piroska

Csendes pihenő

Gyere hát, kedves, ülj ide mellém,
a zúgó időt némítsuk el.
Csendhallgatásunk e csöndes estén
dacol majd a múlt terheivel.

Tovább...

Kulcsár József

Tavaszváró

Sziklás hegység belsejében
éppen most egy medve ébred.
Csengetett a belső óra,
nem szól néki madárnóta.

Tovább...

Pocsai Piroska

Ötven év múltán

Újra itt, a sose feledett parkban.
Egyedül ülök a vén, kopott padban.

Tovább...

Pődör György

Titkok éjszakái

A fákra fénylő hó szitál,
a rét palástja zúzmara,
a Hold árnya, mint Boldizsár,
kutatja, merre van haza?

Tovább...

Pődör György

A tegnap peremén

in memoriam K. J.

Szellem-galaxissá foszlott emlékek
sejlenek, hol a végtelen már sötét.
Feledve rosszat, keresve egy szépet,
csillagok csillognak, mint gyémánt-sörét.

Tovább...

Pődör György

Nyári égbolt

Végtelen terű:
egy szétterült derű,
mint a tinta rég,
felhőtlen, tiszta kék.

Tovább...

Pődör György

Horizont titka

Ahol az út véget érne,
a láthatónak kevese!
Rácsokat húz a képbe
a fák függőlegese.

Tovább...

Pocsai Piroska

Ünnepre várva

Morózus éjszaka torkán kizúdul,
pelyhekben hull a kavargó fehérség,
hideg szőkeséggel lámpatestre ül.
Múló pillanat, porladó ledérség.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom