John-Bordas kedvenc versei

Szűcs István Zoltán

Disszidáló vámpírlélek

A lélek belőlem disszidál,
Ha vámpír lennél, te kiszívnál,
Rímek, sorakozó, osztály, vigyázz,
Ezután téged a hideg kiráz.

Tovább...

Czégény Erika

Egy barna lány

Nagyot álmodott egy barna lány,
lecsukta két szemét a szeptemberi napsugár.
Álmában újra fiatal volt,
távolban látott egy házikót,
benne édesapja mosolyát és nagy karimájú kalapját.

Tovább...

Szöllős Luca (Lucca)

Budapest közepén

Reggeli nap mázos fátyla borul a városunkra
sárgítja a villamos oldalát, üvegderekát.
Benne sok budapesti ballagó hunyorog, tele már
a 4-es, 6-os. Állomásról-állomásra átcsoszog.

Tovább...

Manner Gábor

Vihar volt talán

De már elült...

Még patakba köp az utolsó felhő,
míg lassan gyufát gyújt az ég.
Ismerős arcát a Hold
gömbölyíti felém.

Tovább...

Kovács Gabriella Daffodil

Most

A most a mostnak integet,
Fejet hajt, s máris lépeget
a múltba, s újabb most jön el.
A most a mostnak énekel.

Tovább...

Ruszka Zsolt

Epigramma vezetés

Vezetett a Pista, átjáróhoz érve,
nem állt meg, mivel nagyot nyílalt veséje.

Tovább...

Szuhanics Albert

Függöny

Az eső függönyét ég fonja,
könnye múlt bánatát elmossa
egyszer...

Tovább...

Szklenár Gyula

Saját fejem után

Oh... milyen könnyű megmondani, mi a jó,
-   ez a nő nem és nem hozzád való!
mindenki mondta, mindenki tudta,
sötétlő fellegekbe vezet az útja,
szembe én, szembementem az árral,
száz megannyi akadállyal,
és nem adtam fel még most se,
amikor elbuktam.

Tovább...

Baranyi Imre

Éji álom

Az éj leszállt a békés tájra végül,
varázsfátylat terít az őszi rétre,
vele már minden gondolat kibékül,
fölötte feldereng a Holdnak fénye.

Tovább...

A. M. Summer

Mágikus Budapest

Sétáltál már éjszaka Budapest szívében?
Ott álmodoztál némán a Duna ívében.
Napnyugta után a város fényárban úszó,
csodás hídjain át az Alagútba kúszó,
s a körúton tekergő hatos villamos
megannyi csóktól és öleléstől zajos.

Tovább...

Antal Sára

A humor,

a nevetés

A humor gyógyít,
testet-lelket felszabadít
egy kiadós nevetés,
kacagás, kuncogás,
pukkadozás,
röhögés és vinnyogás,
rekeszizom-remegés,
bútemetés.

Tovább...

1516

Somogyi Levente

Ősz van

Ősz van, levelek fakulóban,
Kertemben virít az őszirózsa,
A krizantémok, ó, hajthatatlan!
Fakó ez az ősz, víz nélkül sárgult...

Tovább...

Henschl Teodóra Tünde

Élni, szeretni

Nem kéne mindig megfelelni

Még nem tudom, mit hoz majd a holnap...

Tovább...

Németh Ferenc

Adriai nyár...

Emlék

Egyszerűen kezdődött
Egy fényképezőgéppel:
Ő szép lassan vetkőzött,
fél-ájultan néztem...

Tovább...

Vassné Hanesz Kata

Ősszel...

Ősszel az ember másképp lát mindent,
ami szép volt, elment, virágok, levelek
lehull, sárba vész, mint a régi szerelem,
visszasír az ember, ami szép volt régen,
nem jön vissza többé, csak az emlékek.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom