John-Bordas kedvenc versei
Hős időkben így szólt az ének:
- Itt az életnek van ára!
Jattolni kell, ha nem is kérnek,
tekintve nem csak a mára.
Válasz az Eladnám a szívem c. versre
Drágább a szíved egy sörösüvegnél.
Becsüld meg jobban egy szakadt süvegnél.
Az életet csak szíveddel vészelheted át,
Hogy meg tudd látni a csodát, és élni a mát.
Néha csak úgy ordít belőlem a közöny,
máskor az emlékeim olyannyira fájnak,
a tükörképem reggel rég nem köszön,
arcomra a mindennapok barázdákat vájtak.
Szent Erzsébet királyleány olyan korban született,
némethoni eljegyzése nem váratott éveket.
Erényei már gyermekként csillagokként ragyogtak,
András király s anyja, Gertrúd elígérték Lajosnak.
Regisztráltam Hozzád,
Nyerni láttam formád,
Sok jó verset kaptál,
Dongó szellem-kaptár,
Sok-sok külön világ
Boldog ügyhöz kiállt,
Pazar itt a létünk,
Marad tiszta énünk...
Egy halk suttogás, félő gondolat,
Beakadt filmtekercs újból-újra.
Szavak, melyek egy-egy darabot
Tépve belőlem, vittek magukkal.
Beköszönt egy manó,
Könnyű, szép álmot hozó.
Azt beszéli, álmaim ő teremti,
S tudja, hogy szívem
Hattyú száll a holdtükörre
hűvös közönnyel, hátha lesik.
Fekete tollas ábrándképben
büszkén utolsó útján siklik.
Szürke nappalok,
sötét éjszakák,
mit értek ti,
ha nem süt a holdvilág,
a hegedűs, mondd, kinek muzsikál,
ha nincs két szív, ki egyformán kalapál?
Nem tudom, hol hagytuk, de elmaradt a múlt,
és már csak az álmodott jövő érdekel.
Képzeletben szálltam Veled hosszú éjjeleken át,
Álmodoztam s nem hallottam a külvilág moraját.
Kérték, maradjak velük,
Míg örök az élet,
Amíg az óra lassan
Megüti a négyet.
Megtörten bámulom a csendet magam előtt.
A napfelkelte sugarai vágják át az égen a felhőt.
Narancsos színei szemem íriszén táncolnak,
És lelkem pillangói szabadon szálldogálnak.
Az udvarom üresen állt.
Hát vettem egy szép kakaskát.
Nincs is neki semmi gondja.
Felrepül a kakasdombra.