John-Bordas kedvenc versei
És megsercent a papírom...
Ég kékje eltűnt, felhők gyülekeztek,
Vészjóslón varjak felettem keringtek.
Kétezer-tizennégyet írtunk, ősz volt,
Vihar odakinn s a lelkemben tombolt.
Hogyha azt mondanám,
Krisztus feltámadt
nem ráznád a fejed,
fognád be számat?
Kevés a tojás, nem lesz nyuszi,
A vírus tombol, nincsen puszi...
Kinyílik a szemem, új erő fakad.
Lerázom magamról a gyolcsokat.
Karantén
Húsvét reggel felébredek,
maszkot, kesztyűt előveszem.
Elindultam locsolni,
szabad-e kopogni?
Hajnika 40
Valamikor, kiskorodban
Elmentél a sarki boltba
Ezer forinttal bal kezedben...
Megbíztunk mi mindig benned.
Itt ülök, és meredten nézem a négy falat,
egyszer csak egy bak s Bodri az ajtón beballag.
Nézzük egymást csodálkozva, ámulva, némán,
s csöppnyit eltöprengek e vendégek szándékán.
először reménységgel töltesz el,
majd csalódással tiporsz el.
mosolyod ravaszul megbabonázott,
másra már gondolni sem tudok.
Akkor is szeretlek, ha más úton jársz
Én akkor is szeretlek
ha más úton jársz
És a halálos kanyar előtt
nincsenek táblák
Sok mindent csinálhattam volna másként,
Ha felülről nézem, sem stimmel a látkép.
Sok mindent csinálhattam volna másként,
Tagadhatom, de belül fáj még.
A föld most bosszút áll rajtatok,
Fulladni készült, de még lecsapott!
Mérgét már számtalan mód jelezte,
Hurrikán, árvíz, tűzvész... de csak néztétek nevetve!
Mit ad nékem a szeretet?
Magát a kéklő eget,
Magasságot, fényességet,
Mérhetetlen fenségességet.
Járvány idején
Nem vagyok már kertész legény,
Lelkileg sem vagyok szegény,
Mégis tavasz zsivajában
Itt kell ülnöm benn, a házban.
Még egy hét, és itt a húsvét.
Nem tudom, miért,
de az ünnep érkezése
a bűvészt juttatja eszembe.