Hika

Csöndben figyelem mások verseit és publikálok. Kommentekre (ha lesznek) nem hiszem, hogy lesz bátorságom válaszolni, ezt nézzétek el nekem.

A kedvenc íróm 13 éves korom óta Dosztojevszkij, szóval a kortársaim fura pillantásait mágnesként vonzom. Pedig szerintem a lélektani művek a legjobbak.
A drága irodalom tanárnő, aki 1 évig se tanított, abban a hitben él, hogy csak szépirodalmat olvasok, csak azért mert Dosztojevszkijt mondtam a kedvenc írómnak. Pedig nem, mindenevő vagyok. :) (A Jók és Rosszak Iskolája is egy remek sorozat.)

Verseim nem többek rímelő soroknál, amikben az érzéseimet öntöm bele, általában a tartalomra jobban figyelek, mint a formára. (Egyszer fordítva csináltam, na azt senki nem akarja látni. Mondjuk szerintem nincs még egy olyan idióta, aki a szapphói strófával kezdi a kísérletezést...) Szóval maradnak a formázatlan, versnek nem nagyon nevezhető irományaim. Jelenleg a Larissa című versemre vagyok legbüszkébb, habár nem biztos, hogy az a legjobb versem. De abban van benne a legtöbb érzésem.

Na már megint össze vissza beszélek... Mindenesetre a lényeg rólam, hogy egy 15 éves lány vagyok, aki nem nagyon tud kommunikálni és ez az oka annak, hogy általában nem válaszolok a kommentekre és a nekem tetsző verseknél is csak egy szívet hagyok, kommentet nem.

Egyébként nagy álmom, hogy matematikus legyek. :)

Profiljaim más oldalakon:
Wattpad: https://www.wattpad.com/user/Sonoda_Yuu
DeviantArt: https://www.deviantart.com/hika2005