HJudit kedvenc versei
Csoszogott az öreg, húzta a lábát,
Kopogott botja a macskaköveken.
Kilencven év, mi hajlította hátát;
S két háborúval a világegyetem.
Gyorsan elmúlt a karácsony,
kihunyt a fény a fenyőfákon,
az új év megint megérkezett,
és a régi elé merészkedett.
Magára húzta vastag csillámbundáját,
majd fázósan begubózott, ajka holt, szótlan
és még mélabús is, de hát ilyen a tél...
Remény szunnyad, fénytelen útját meddig rója?
haiku formátumban
Hólepte fenyő:
angyali ernyő - sejtet,
béke majd eljő.
Ingyen csak egyet kaptunk e világon mástól,
az életet, a szeretett Édesanyánktól.
Az utolsó buszt lekéstem,
Lábam alatt ropog a hó,
Nagyokat lépek, s keményen -
Fejemben csípőd ütemre ringó.
Mikor kicsi voltam,
játszottam a hóban.
Nagy volt, bundás, bélelt,
gyolcs lelkemet fonta.
Téli éjben zajong a szél,
meg-megszakad monológja,
óg-móg... magányos, vén öreg,
fákat ölel, csontjuk töri...
Apró gyöngyöt szitál a néma köd,
gyémántként csillog mesés hajadon.
Az emberlét nem
lesz több majd,
mint történetek
és néhány karc?
Elhamvadt parázsból nem villan szikra,
lángokat nem csihol, egekig nem fut,
parázs már nem él, elment a túlvilágra,
otthonát ott keresi, ott nyitá... kaput.
Csodák még vannak...
Csodák még vannak...
Családom legyen együtt!
Legszebb ajándék!
Mind` karácsonykor minket
egyesít a szeretet.
Ünneplőruhába öltözött lelkem
Oly szép a fenyő mint nyáron a kertem
Különbség annyi egyiket akkor
Másikat ma ünnepeltem
Itt van újra szép karácsony,
beteljesült a várt álom.
Dobog a szívem hevesen,
- izgatottá válik lelkem.
Vándor voltam hosszú éveken át,
Sokan hallgatták a gitárom dallamát.
A szekerem új utakra tévedt,
Amikor megláttalak téged.