Guliver kedvenc versei
Villanó pillanat az egész életed.
A fenyőfa fényeit mikor nézheted?
De mindezeket mire éppen kimondod,
Hóvirággal tele az egész udvarod.
Jöhet csendben, forró lázzal,
alattomos intrikákkal.
Vagy hirtelen hallik egy csattanás:
üvegtörés, és nincs tovább.
Magyar Kultúra Napja 2023
A kultúra benned, s szolgál örömül,
utódaidnak ezt hagyod örökül,
de vigyázz, ne kevesebbet adjál,
mint amennyit őseidtől kaptál!
Szemem előtt
a színes kavalkád,
látom a színeket
és a dolgok
alakját,
de ezek itt
nem tükrözik
az eredeti...
Csirkefogó, álnok idő,
álmodozó bajkeverő,
napsugarán árvacsalán
növekedik árokpartján.
Ilyenek vagyunk:
tudjuk, hogy nem szabad, és...
Olykor hallom a Mindenséget.
Lassú szívdobbanásokkal
méri a végtelent,
s a felém áradó fényhullámok
tengerében érzem a jelent.
Örökké leszek!
Szárnyad voltam, mikor repülni féltél,
Mosoly az arcodon, ha nem jött a szó,
Két erős mankód - minden lépésnél,
Szívedet feltöltő, édes illúzió.
Mikor megnyugszik már a múlt,
És halkulnak a régi dallamok,
És elfogy a járatlan út,
És bezáródnak már az ablakok
Az idő megáll,
Az ember újból
Megváltásra vár.
Vannak kérdések,
Meg aztán "és"-ek.
Nagy szakállú öregúr fehér ruhában?
Sötét vihar s villám alakjában
pusztító fergeteg, sebes forgószél?
Felhőcsipkén áttörő mennyei fényfüzér?
Az ételhordó a kordéról leesett...
Jó vastagos és hosszú jégcsap keresett
Menedéket a keskeny lövészárokpárkányon!
Mi meg lebújunk... még meglőhetnek faron-háton.