Golo kedvenc versei
És minden évben újra eljön egy nap,
mely éhre mutat, ha az ember nem vak.
Éhség gondos szülői szeretetért!
Gyötrő éhség éltető élelemért!...
Vissza-visszatérnek
elfeledett évek,
gyermeki énem újból rám talál.
Amikor megszülettetek,
hirtelen még azt sem tudtam,
mit is kezdek majd veletek.
Amit az idő eltemet,
az emlék felszínre ássa,
borús gyermeknap...
s de jó, fiam nem látta.
Polcon szunnyad a sok játék, árván öleli őket múló idő karja,
udvaron se száll már magasra a hinta, kegyetlen a sors végakarata.
Némán beszél az asztalon egy fénykép, szívet tép a fájdalom,
hozzád szól a szám, de a múló időt öleli a két karom.
Milyen volt, jó és vadóc gyermeknek lenni?
Több hónapon drága anyatejet szívni.
Melegszívű, anyai ölelést kapni,
akkor még ezt önzően nem visszaadni.
Ki vagyunk szolgáltatva, ki bizony,
Megvezetés, éhbér, tömör börtönök...
Oly szép voltál lenn a parkban,
Engedd meg, hogy elmondhassam!
Drága gyermekem, ha azt kérded apádtól,
Hogy örökül rád majdan mit is hagy,
Csak azt írhatnám a végrendeletemben:
Ne éld át nyomorult álmaimat.
Sportosan élek
Újfajta tornám.
Reggel én is felkelek -
Holnap ismétlem.
*
Délben lazítok.
Eszek, alszok és eszek -
Naponta teszem.
Bolondját járatja velünk az idő
Hirtelen hűvösre fordult az idő,
Így május végén már idegfeszítő.
Jeges eső hullik, a szél süvítő,
Csizma, kabát újra kell, mily` őrjítő.
Otthonunk a szép Föld nevű bolygó,
melyen az ember csupán bolyongó,
léptét sem tudja irányítani,
mégis csoda vár rá, milliónyi.
Gyermeknap van vasárnap,
ünnepel a gyerekhad.
Játszótér is ünnepi.
Belépéskor egy lufi,
piros, sárga, lila, kék,
virágoskert lett a tér.
Idős pár táncol a tévében,
Egymásra mosolyognak szépen,
Lelkemben most haragos láng gyúl:
Itt lehetnél, és nem messze túl!
Gyermeknap
Az éltető forrás gyermekeim
belőlük merítek erőt
ahogy szomjas vándor
a kút elixerjéből: a vízből.