FleurdelaBelle kedvenc versei
Forró, nyüzsgő forgatag repít át a városon,
Élet-halál között őrlődve végül a semmit választom.
én nem akarok csak jó lenni
rosszat soha nem is tenni
mindig csak a jóra vágyni
rosszat soha nem csinálni
Éj van, fáradtan hunyorgok,
székem támlája nyikorog,
kis lámpám vet csak fényt,
falamon sötét árny beszél.
Ma égbe száll a tűzmadár,
az éj sötét, de védtelen,
s ha sziklafalra nő az árny,
mögötte hív a végtelen.
Tarka masnit kötött hajunkba a hajnal
kamaszkorunk delén szerelmes sóhajjal,
szívünkben pillangót, megkövült könnycseppet,
a fültépő sírást, legbölcsebb, mély csendet -
Sír az ég, mert gonoszak az emberek,
a gyűlölet rossz irányba tereli a lelkeket.
Nincs többé napfény, csak örök szürkület,
ez az elátkozott út a pusztulásba vezet.
fagyott szappanbuborékok
szivárványárnyai
kifakult színű
szerelemlevelek
várják a jelet
a száraz ugar felett köröző
héja néma vijjogását...
Magamból magamba
Van is sok jó ötletem, hogy mit kéne elkezdenem,
Meg fel-feljön részemről ellenérv, kifogás is bőven.
Most valahogy nem találom magamban a jó helyem,
És elfolynak a napjaim a bűntudatom mellett.
Leengedem szoros kontyom,
szabad vagyok végre,
nem kötnek többé kötelek,
felszállok az égbe.
Régen messze innen
élt egy szép tündérlány
zöldellő erdőben,
egy kis kék tó partján.
Ha boldog vagy most, áruló vagy.
Feláldoztad mindened.
Mert ebben a bús, gonosz világban
boldog csakis az lehet
Pici lány az erdőt járja, és csak várja, egyre várja,
hogy az érzést megtalálja, amit érzett réges-régen
sűrű erdő rejtekében.
Rég elveszett reménysugárként süt le rám a Hold.
Az esti friss, lágy szellő minden bánatot felold.
Hirtelen úgy érzem, majd az élet mindent megold.
mikor a szívünk zakatol
találkozunk majd valahol
ahol az idő és a tér
fejünk felett pont összeér
mikor a szívünk zakatol
találkozunk majd ott ahol