Erdojaro kedvenc versei
Hol a Magyar zászló lobog,
Ott a nemzeti szív megdobog.
Ez az érzés köztünk a híd,
Mi összetartozásra hív.
Néha magamban már feladom,
Hiányod körül forog gondolatom.
Mikor nem vagy velem, tűnődöm,
Hogy miért kell nekem gyötrődnöm.
Szíved szívembe zárva,
Bennem teljesül álma.
Az álmok csillogó kalitkájába,
Lelkem karoló fogságába.
Lassan öt éve, hogy megszülettél,
Életembe mindent jobbá tettél.
Egyedülállóként nehéz volt és lesz is,
Az életünk mégis normális.
Nyári este sétáltunk a Dunán
kéz a kézben, a folyó partján.
Átöleltél, mint a lágy szellő,
karjaid közt lenni felemelő.
Álomvilág
A hely, ahova gyűlölet nem férkőzhet,
Ahol csakis a szeretet győzhet.
A remény erénynek számít,
Nemcsak álmodozni tanít.
Szemed tükrében látom a gyengédséget,
A lágyan ringatózó mélységet.
Fény csillámlik tekintetedben,
Mi csodát áraszt lelkemben.
Már rég felolvasztottad szívemet,
És feltártad igaz kincsemet.
Olyannak látsz, amilyen valóban vagyok,
Mondd, örökre veled maradhatok?
Napokon keresztül vágyakozom,
De nem hiába várakozom.
Egyszer csak eljön az idő,
Mikor ölelésed lesz lelkesítő.
Öröm vagy az élet szigetén,
És bánat a lelkem mélyén.
Együtt járnak karöltve,
Egész szívemet betöltve.
Általad lesz teljes az életem,
Nélküled nem is létezem.
Nem tudtam, hogy ennyire fontos vagy,
Kiért a szívem időnként kihagy.
Várom és vágyom a veled töltött időt,
A csókodtól rajtam futkosó libabőrt.
Érintésedtől szívem lángra gyúl,
Nincs semmi, mit ez felülmúl.
Nekem többé nem kell más,
Te vagy a boldogságforrás.
Kitartani melletted örökre,
Szívem ezt már eldöntötte.
Egyszer majd együtt leszünk,
És közösen éljük szerelmünk.
Idővel csak az enyém leszel,
Akkor boldoggá teszel.
Sokáig szívem be volt zárva,
Remélve és jobb időket várva.
Odabent egyedül, fázva,
Mindig boldogságra vágyva.