Arnold kedvenc versei
Nem akarok hűtlen lenni, csak azért, hogy megbocsáss;
nem szítok parázs vitát, édes így a suttogás;
nem leszek már féltékeny sem, úgyis tudod: szeretlek;
nem fordulok feléjük, pedig hallom, nevetnek;
nem keresek benned hibát, én sem vagyok bűntelen;
nem tűnök el nyomtalan, hogy üvöltsön hűlt helyem;
nem várok a bókjaidra, elég csak egy mosolyod;
nem vagyok boldogtalan, még ha úgy is gondolod...
Tavasz jöttén a tél gyorsan
szellő hátán elüget;
Hóvirágok kíváncsian
nyitogatják szemüket.
Van, mit leírni nem lehet,
van, mit elmondani nem lehet,
van, mit érezni nem lehet,
van, mire gondolni sem lehet.
Holnap már nem leszek itt.
Sorsom egy új útra térít,
amelyen majd elérem fénykorom.
Szerelmem, emléked ott is magammal hordozom.
Szerelem - áldás-e vagy átok? (költemény egy vitézről)
Hová siet vajon vitéz, lovag Sándor?
Miért porzik az út lova patájától?
Miért van rajta legeslegszebb ruhája...
Tükörképem, nézem, nézem.
Létem kézben krémmel élem.
Az a ránc ott, még nem látszott!
Nőnek átok! Nem hiányzott!
(N)Esze semmi, fogd meg jól...
Jött egy szép lány, megszerettem,
Ő is mondta, szeret engem,
Ölelt, csókolt, simogatott,
Másnap meg lapátra rakott.
Amikor találkoztunk,
elkezdődött egy álom.
Azóta tart ez az álom,
aminek remélem,
soha nem lesz vége.
Ha lenne rá megfelelő szó,
Ha lenne rá megfelelő rím,
Ha lenne rá megfelelő metafora,
Ha lenne rá megfelelő allegória,
Én elmondanám Neked...
Februárban tavasz,
minden csupa licspocs;
Alig virít néhány
fehér hódomb itt-ott.
Szemem elé tárul egy új élet kezdete
Bár megannyi sújtás árnyékában is
De helyt áll, fényének ereje
Új idő közeleg
Mely már annyiszor járta át e kicsiny országot
Szavak záporoznak ölre
Nagy haszna volna az összefogásnak
Ide születtem erre a földre...
Vasárnap. Nincs senki az úton,
ülök a széken,
és furulyámat fúvom
lassan, szépen.
Álmosak a madarak,
nyugovóra térnek.
S álomhozó fajtája
fújdogál a szélnek.