Ahita kedvenc versei
Elmúlt végre a hideg tél,
Kiskertemben varázslat,
Tavasztündér már ideért,
Földből csal virágokat.
A hajnali nap fényével
Felröppennek a sirályok.
Jönnek a sármunkás, vályogvető cigányok.
Mezítláb taposták a sarat,
Kemény a munka, de a szegénység marad.
Isten hozott, drága Dominik, téged,
A teremtő áldása kísérje minden egyes lépted.
Veled a földre egy új remény érkezett,
S máris szebbé, élhetőbbé tetted az életet.
Kinek jó ez...
mindig harcolunk séma,
tedd a szívedre véres kezedet...
mit hagyunk hátra, mocskot és szennyet,
s leégett tájat, csonka füzeket.
Vajon lesz-e olyan öregségem,
mint egy színes rét,
aranyló nyár olyan szép,
mint egy őszi táj?
Tavasznak ébredező világában
virág-gyökeret serkent a napsugár,
ébred az élet a lélek parazsától,
gyengéd ölelés kábító madárdaltól,
szemedben az újra és újra, derekam...
Süt a nap, mégsem trilláznak a madarak.
Jeges szelek pásztáznak csupasz ágakat.
Az emberi test formája
ahány, annyiféle,
némelynek van csúnyasága,
némelynek szépsége.
Ti vagytok a jövő, s voltatok a tegnap.
Rólatok érdemből dicshimnuszok szólnak.
Értetek férfinép sok rossz szokást elhagy,
majd a magas égből csillagot lehozhat.
Mi lesz ebből?
Ki a házból, Mici, fogytán van türelmem!
Mancsod nyomát itt bent tovább nem tűrhetem!
Kutyának kint helye a falusi portán,
Pláne, ha vedlik és szőrszálakat szór rám!
Szép az élet, csupa vidám,
elragadó
pillanatok a női nem iránt.
Ha egyszer el kell menni,
nem fogok tiltakozni,
csak annyit mondok:
Készen állok.
Más a nő, mint a sok férfi,
kit a férfi meg nem érti,
mert igen nagy a különbség,
hisz a nő égi minőség.
Ornitológusi látkép, kis madarak csicseregnek
Őzike nagy szeme les - bűvös a kis ligetünk:
Tőzike búvik amott - és sietünk-sietünk,
lesni a földi mesét, mert ez az Isteni kép.
Esni, ha jő az eső, épül a réten a szép.