Acsnagyeva

Sok minden ért az életben,megtanultam fájni, s megtanultam elfogadni, kiírtam magamból a fájdalmakat, s jobb lett.Nem tanultam írni, és sosem gondoltam rá, hogy fogok, de a gondolataim jönnek,írnom kell, lehet nem jól csinálom,de szeretek írni.Az életemet most ez tölti ki.

Tánc a tűz körül

Csendesen ültem a tűz körül
és láng perzselt,melegített belül.
Néztem némán a szikráját,
hallgatag csodáltam fényes lángját.

Pattogott, ropogott a lángokban,
valamit álmodtam és vágytam.
Nem is értettem akkor hirtelen,
hogy mi ez, mi történik velem?.

Lábam mozdult, táncolni akartam,
a ringató ritmusnak adni magam.
Örökké őrizni azt a tűzet,
hirdetni égő szerelmünket.

Életre kelt bennem a tánc,
befonta testem a tűzlánc.
Testemben izzott , mint parázs,
nem volt ez más, csodás varázs!

Vajon
ki adja meg nekem a letűnt tegnapok varázsát
kitől kapom vissza azt ami talán nekem is járt
ki adja meg nekem az igazi boldog nevetést
kitől kapom meg a meg nem kapott forró ölelést
kitől kérhetem el ami életemből kimaradt
ki adja meg nekem a meg nem kapott holnapokat
ki vezet féltőn át szerelmesen az élet kapuján
kitől várjam hogy együtt megyünk a jövő holnapján