536771 kedvenc versei
A fény útjában álltam meg éppen.
S ahogy hosszúra nyúlt árnyékom
kirajzolódott a szemben lévő falon,
mint valami torz, fekete-fehér fotó.
Itt vagy velem, mégis oly nagy a távolság,
bár tudnád, mennyire vágyom Rád.
Itt vagy velem, mégsem érlek el,
bár tudnád, milyen hűvös Nélküled az éjjel.
Régen hoztam ajándékot,
a tálcám most is üres.
Elfelejtettem az illatod,
és azt is, hogy mit szeretsz!
Ha már elég erősnek érzed magad,
Nem dölyfösnek, hanem erősnek,
Nézz apád szemébe,
Keresd meg benne magad!
Nagyanyám mondta egyszer:
Az álmot az Úr adja,
Az álmod a jövődet mutatja,
Hinni kell benne!
Kiszökik a szememből valami,
Mit mindig is titkoltam a világ elől,
Ó, ringassanak el az egek hangjai,
Folyjon a világ vére szívemből!
Megszületett Matyi fiunk,
Kevés az időm verset írni,
Mert gyakran halljuk
Evés előtt sírni.
Egy gazdag hölgy,
kit hajtott az érdek.
Pénze rengeteg, kincse temérdek.
Bármit megtehet,
bármit megvehet.
Érzelmek közt rejtőzködik a szív,
minden pillanatban újakat hív,
s míg sivár falak között vár,
lassan kibontja magát, mint a virág...
Első szívdobbanásod anyád méhében,
Utolsó, kezeddel szeretted kezében.
Ha közötte megélt életedet nézed,
Hangosabban mitől dobogott a szíved?
Kedvem volna mosolyogva
Elveszni a szürke ködben.
Bújócskázni az élettel,
Ki nem találna sehol sem.
Egyszer majd talán álomból is lehet valóság,
Valóban érezhessük, nem is komisz a világ.
Majd egyszer béke lehet a földön, és szeretet,
Igen, eljöhet, hogy nem látni fájó könnyeket.