1-9-7-0 kedvenc versei
Gyorsan felnőnek a gyerekek,
velünk meg elszállnak az évek,
régi fényképek közt keresek,
hol fénylő gyermekszemek néznek.
Köszönöm, hogy vagy nekem,
hogy áldássá tetted
az életem.
Régen voltam - úgymond - gyerek,
sok gyereknap nem is dereng.
Mégis minden nap gyereknap,
mikor őrjöng a gyerekhad.
Gyermekálmom perg` előttem,
Filmet forgat a szerelem,
Unokákkal együtt lenni,
Most kell pizsamát levenni.
A két kis kicsi kincsünknél
Eljöttünk hozzátok,
Drága, kicsi kincseink,
Boldog gyermeknapot kívánunk,
Ajándékokkal köszöntünk.
Régi gyermeknapok, mennyit muzsikáltunk!
Táncolt a sok gyerek, mi meg csak nótáztunk!
Sürögtek a szülők, friss süteményt hoztak,
A kis óvodások vígan falatoztak.
Ha falevél volnék rozsdaszínű őszben,
ködkabátban bújnék csillagfényes estben.
Kócos hajú szélnek útjába nem állnék,
tovaszálló darvak nyomában én járnék.
Meg kell tanulni
semmit mondani
határozattan,
kétségek nélkül,
fel nem merülhet
olyan gondolat,
nem mondasz semmit,
csak beszélsz, beszélsz...
Csípte dér a hajnalpírban
Imbolygó kék fény-azúrban,
Puszták pírja vörös foltja,
Karcsú ágát Napba fonta,
Erdő, mező tűzbozontja.
Mentsd meg a Földet, ne légy kishitű,
Növényt, állatokat, Te nagyszívű...
Másfél éve már, hogy legyőztelek.
Soha egy kicsit sem szerettelek!
Életem része lettél már örökre.
De néha elfelejtelek kis időre.
Zsigeri cédák
tapossák az árnyékom.
Halált köpülve
ringatnak a zsinóron.
Megállt az óra, már nem ketyeg.
Nem árad folyó, nem nő a hegy.
Te vagy nekem fűszálon a harmat,
ezüstfán a tüske és levél,
hajladozó indán a madárdal,
hűs esti szélben - meleg ölelés.
Úgy vártam a tavaszt!
Becsapott a ravasz...
Nem csordul az eresz,
Hajnal hideg, deres,
Örömet nem szerez.