Zsobrák Fanni
Egy rémesen unalmas nap
Fekszem a takaró alatt,
a testem merev, a szám hallgat.
Egy borús őszi hajnalon
támadt egy jó gondolatom:
írni kéne regényt, verset,
a Napnál is kerekebbet!
A gomba ronda.
Nem úgy, mint a foltja.
Kész a természet házi.
Ezért nem fognak kicsinálni.
Tuti, hogy mázlim lesz ma.
Andrea néni ötöst is adhatna.
2. rész
Jön a szünet, megmentés,
nem kell most ide felelés.
Szalad az udvarra a diák,
nem érez most hiányt.
1. rész
Az osztályba lép a diktátor,
a tanár az, s kezében lapok,
a sok diák már nem viháncol,
az teremre néz s csapkod.
Visongó, hangos méhkas
itt az élet, ám soha nem unalmas.
Naponta lecke és nevetés,
magolás, futás és verekedés.
Nehéz reményekkel teli szívvel
elmesélem most problémám, pár rímmel.
Karácsony van, a család az asztalnál,
Több ez az ünnep bármily szavadnál.
Mennyi pillangó szálldos itt benn,
Úgy érzem, szállok ott fenn.
Azt hiszem, ez szerelem lészen...