Zöld Attila

Zöld Attila

Született: 1958. január 1.

Népszerűség: 157 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szélharcálláspont

valami beleprésel a levegőbe,
torkom ég, tikkasztó hőség kaparja,
bőrömön veríték ragacsa, melytől
odatapad az ember, beleragad a
levegőbe. nem befelé, nem kifelé,
hanem az élet pillanatának tökéletes
közepébe, mint egy kimerevített kép,
vagy túlhordott állapot a túlérett időben.

Tovább...

stroke

elhalnak terek, végtelen vizek,
nappalok nyüzsgései terelődnek
képlékeny éjszakák nyugvásába,
bezárulnak idomok, napszakok,
némán születnek csillagok,
fényük ezüstjében rejlenek álmaink,
belakják áttetsző illatok, lassú
vizek hajtják emlékeink malmát...

Tovább...

magadba fojtva

test, benne tengernyi
indulat, mi vérvörös
örvényléssel furakszik át,
és ömlik beléd legutolsó
sejtedig eláztatva mindent,
kósza gondolat, szó se lesz,
csak a test, mi birtokolja
izmaidat, akár az ópium...

Tovább...

Lázadás

Szavak mélyén hamis hatalmak
emésztenek igazságérzetet, lélek
rongyait gyötrik látomások, valójában
ma sincs menekvés, minden egyes lázadó
gondolat halott, szél hordja szét jajszavait,
hiába tör ki tűz, láz, némaság ajkán sarjad
tovább a bűn, nincs határ, tátong a csend,
a többi ragacsos máz, esendő fényszilánk...

Tovább...

Diadal acélkék szárnycsapása

Megálmodott győzelmek vidékét követi és
fut hajlongó szélben önfeledten. Csendben
számlálja lépteit, és szíve megnyílik minden
légvételre, izomrostok jajai úsznak benne,
hangtalan mormolja imáit, míg hűségesen
követi őt napszámos teste. Mert győzni jött.

Tovább...

Hosszú, rideg játszma

A csend szegletében, félhomályban
két kávé, két pohár fehér, ahogy beszél,
megriaszt a távolság, a hangfoszlány
cigarettafüst hullámzásán jut el hozzám,
bágyadt lebegéssel, bocsánatkéréssel,
elolvad kávénkban a bizalom, cukorral,
tejszínnel édesül, az érzés mégis
keserű, akár a kávé, melyet mindig...

Tovább...

Szövetségben

Amint
kiszűrte éj feketéjét
a pókháló szőtte hajnal,
irányba kerülnek
terek, házak,
útkereszteződések,
ahonnan visszaköszönnek
öntudatlanul hátrahagyott...

Tovább...

Az elme lélegzése

Az igazság széttárt karjai közt
a kétkedés küzd Krisztusként.

Tovább...

Hívatlanul

K. G. emlékére

Ma eljött... hívatlanul ismét,
mint mindig, s elhalt minden
földi kékség... óh, mennyire
gyűlölöm hangtalan lépését,
hajnalhűvös tekintetét, mert
építeni képtelen, csak vinni,
könyörtelenül letörölni a
felfestett reményeket, érezhetővé...

Tovább...

3836

Itt

Messzi útról jöttem én,
megpihennék, s talán
vissza is mennék, de
hogyan kapjam ölbe
fölindult szívemet,
annyi jaj, ősi panasz,
jégverte harag, vad
zápor veri az út porát...

Tovább...

Fehér zaj virtuális térben

Földbe döngölt törmelékként
elterülve simulok szorosan az
alattam szunnyadó földi léthez,
összességében ezt jónak ítéled,
mert saját testtel védhetem a
csupasz meztelenséget, de ez egy
merev tévedés, mivel azon dolgozom,
miként törhetem porrá üvegplafonom.

Tovább...

Tavasz

Libben a szoknya,
lágy szellő foglya,
pajkosan nevetve,
el nem eresztve,
napmosoly játéka...

Tovább...

Keserűmandula

Fiamnak

Tél vagy nyár, oly mindegy,
a többi évszak is egyre megy,
folyton riaszt a hangok zúgása,
ahogyan a harangok, amikor a
templomba szólítanak, amikor
a fém rátalál a fémre, és felsírnak
a valóságba fúródott arctalan
vélemények, bőrömön túlcsordul...

Tovább...

egyszer...

valamikor... valahol... egyszer
megmásíthatatlanul és kivétel nélkül,
végül is minden ember megérkezik,
ahol majd kibérel végérvényesen
szenvedélytelen, nagy szavak nélkül
cipelve az igaz szerelmeket,
szenvedélyesen a múló nyarakat,
új teleket viselve...

Tovább...

Dal

Feleségemnek

Amikor szobádban
lábujjhegyen settenkedik
a hajnal,
amikor minden madár
a kékség sarkába húzódik
és elhallgat,
amikor a vihar is hangtalan...

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ