Zistler Richárd

Született: 1992. április 25.

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Öntudatlan emlékek

...és én mégis megkértem,
hogy jöjjön fel hozzám s nézze meg
a magánygyűjteményem.

Tovább...

Napjaim

Azok voltak szép napok,
szívem ide-oda költözött...

Tovább...

Érted nem

Kérlek ne,
sebeket rajtam te
tépted fel,
s hagytad hadd érezzem...

Tovább...

Feltűnés nélkül

"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam."”...

Tovább...

Feledéses

Néha előfordul,
hogy álmomban látlak,
kecses küldönce vagy
a haldokló világnak.

Tovább...

Utazás

Elmentek az évek, a déli vonattal,
emlékek száza, egy gondolattal,
felszállt mind, maradt, ami fontos,
az ég sem kék már többé, szürke foltos,
visszagondolok, de nem mindig a jóra,
ami elmúlt, megtörtént, ne gondold újra,
hibáim is voltak, miket sosem láttam,
paródiaként néztem az egész világra...

Tovább...

Halkan

Sötét volt az éjszaka,
holdnak sem volt szép szava,
fáztam.

Tovább...

Szavakkal

Látod a felhők közül?
Fényes trónusodon ülve,
hanyatlik az egész bolygó,
szenvedések sorát tűrve.

Tovább...

Húsz éve már.

Ő az, ki húsz éve világra szült,
Ő az, ki alvás előtt meséket szőtt,
Ő az, kire mindig is hallgatni fogok,
Ő az, kinek kezét holtáig fogom,
Ő az, ki megmutatja nekem az irányt...

Tovább...

Valahol

Ülök a parkban,
egyedül a padon,
nézem az embereket,
kik sétálnak a napon,
kéz a kézben elmerengve,
szerelembe esve,
én eközben őket kilesve,
kétségek közepette.

Tovább...

Jövendölés

Ignotus, Ady, Babits ha látná,
mivé vállt a nemzet,
szakadozik szerteszét,
Magyar szíve sebzett.

Tovább...

Mind miért?

Úton, amin járunk, kevés a szabad sáv,
kezeinken bilincs, hol vagy, szabadság?

Tovább...

December

December volt, én ott álltam,
néztem ki az ablakon,
fel a sötét kékes égre,
hol vártak rám a csillagok,
szemem közben lecsukódott,
szívem dobbant nagyot...

Tovább...

Csak így tovább...

Fohászkodnak naphosszat, imádkoznak hasztalan,
térden állva könyörögnek istenhez, ki arctalan,
kezük közben véres, mutogatnak másra,
közben nem is nézik, mi is veszett kárba,
minden, ami emberséges, minden, ami véges,
sosem ismernék el, hogy ez veszteséges.

Tovább...

Válladon a sors

Nézd csak ott megy Gaia, vállán terhet hord,
már Ő sem a régi, utoléri a kor.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom