Zelenka Brigitta
Gyűlnek, egyre gyűlnek a gyertyák,
sercen a gyufa, lobban a láng,
kint szél kavarja az őszi avart,
s én magamban elmondok egy imát:
"meglett a Te akaratod, Uram
de bocsásd meg a mi vétkeinket",
mormolom magamban,
miközben repül a gondolat...
Trianon
Apró harangok szívem rejtekén
ma kondulnak, mint félrevert nagyok,
- apám s nagyapám örökét őrzőn -
egy meghurcolt nemzet fia vagyok.
Bágyadtan elpihen már a nyár,
s míg szellő dúdol selymes, lágy zenét,
rőt takarót sző az ősz puhán,
s elringatja fáradt gyermekét.
Megengedhetetlen
kormot hónak látni,
úgy is, ha elvárja
Nagy Testvér, vagy bárki,
hazudni Kárpátot
arab sivatagba,
mintha bérces tetőn
narancs illatozna...
Halljátok-e még a szájharmonikát, ha
lengő-haló lombok akkordokat sírnak,
s bársonyos dallamot zengő baritonon
a mélabús szelek ősszel idefújnak?
Álmomban újra láttalak, Anyám,
öröm-nap mosolyod, dér-szórta hajad,
valami csendesen üzent, talán
álom-partokon járó pillanat...
Virágzó tavasz
is megfagyaszt,
ha közöny diderget,
s hol jéggé mered a szó,
ott megérint a fagy.