Zelenka Brigitta

Zelenka Brigitta

Népszerűség: 149 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Apám

Botját a kerti széknek támasztotta,
s könnyű sóhajjal törzshelyére ült,
kezét a kopott lájbin összefogva
ránk nézett, s arca felderült,
nem szólt, csak ült derűsen-bölcsen,
körülötte nyüzsgött a család,
s a kerti élet megszokott zajába
örömet szőtt a gyermekkacagás...

Tovább...

Maradék

Ma minden fűszál csupa könny,
megmaradt partokba zárva,
arcokon kínok ránca ül,
s őrző kopjafán sirat az árva
apát és hazát, s ami fáj,
magyar jövőt ígérő álmot,
hol anyák könnye tengerszembe hullt
(szerelmes ölük legyen áldott).

Tovább...

Flóra éneke

Édesanyám, vegyél ölbe,
hadd öleljem nyakad körbe,
buksi fejem odahajtsam,
oltalom két karod rajtam.

Tovább...

És egyáltalán

Mióta tengernyi emberöltő,
magától semmi nem értetődő,
az áradó fény, felhők, záporok,
a szél ha lebeg, lobog, háborog,
s ha bomló rüggyel űzve a telet,
zúgva áthúz a csupasz fák felett
a tavasz, ifjú, vígkedvű titán,
s nyár reggeleken a zengő nyitány...

Tovább...

Hitbontogató

A hídra, hová alig pár hete,
vak víz fölött a mennybolt rászakadt,
most a fény zuhog, árad a heve,
s elönt patakot, berket, házakat.

Tovább...

Télutó

Az ég ősrégi, szürke sziklatömb,
agyonnyom minden élőt s holtakat,
háztetőkre, a kopár fákra döng,
s vak víz fölött a hídra rászakad.

Tovább...

Ahol a csend pihen

Aki belenéz a szépség fényébe,
akit a varázsnyíl szíven talál,
ahol halk dallam a sejtés zenéje,
s békével bélelt takaró a táj,
ott érezni csak, mikor a csend pihen,
s a fehér alázat Istenig ér,
hogy valami nagy, óriás-végtelen,
örök őserő megtart s elkísér.

Tovább...

Isteni ajándék

Flórának születésnapra

Valahol az erdők mögött,
hegy tetején, fenyők között
üldögél a tél magában,
gyapjúsállal a nyakában,
gondolkodik, mit csináljon,
itt maradjon, vagy leszálljon
a völgybe, hol jámbor népek
most már nyugovóra tértek?

Tovább...

Karácsonyi ballada

Nem is oly régen még ketten voltak,
kéz a kezében kapaszkodónak,
kávéillatban imádság-meleg,
s a biztonság, hogy az, akit szeret,
az idők végéig vele marad,
ragyogjon nyár, vagy zörögjön haraszt,
s nagy telek után, ha a kikelet
fecskéket röptet s rügyez színeket.

Tovább...

Harangszó járatja bolondját

Mint kinyitott könyv, a régi út előttem,
elindulok újra, az irányt ismerem.
Zimankós ködben a fény is oly erőtlen,
de vezet a tied, az örök, Istenem.

Tovább...

3032

Finálé

In memoriam Szabolcs...

Rövidre szabott negyven év volt,
s oly törékeny benne a szépség,
csak a magány, s mélyére titkolt,
gyötrő kétség, zsenge reménység...

Tovább...

Tántorgó szavak

Mint tántorgó levelek,
lebegnek szavak
a föld fölött;
szárny-szegett,
rongyos koldusok,
éltető díszük
a múltba költözött.

Tovább...

A magány monológja

Tulajdonképpen nem panaszkodom,
lakásom örök, hűséges kutyám,
s a szomszéd is köszönt ma délután.

Tovább...

Könnyek szerteszét

Eltűnődik a roskatag idő,
rozsda párnára hajtaná fejét.
Bágyadt pillanat, sápadó fényben
mélabú hever, s könnyek szerteszét.

Tovább...

Szeretnék még

Mint őszi égen tovaszálló darvak,
suhannak fölöttem az évek el,
merengek, s valahol emlékharangok
kondulnak rezdülve, sejtelemmel...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom