Zagyi G. Ilona
Nekem magasan van még a tábla,
de ha teszek egy széket alája,
felérem.
Rajzolok köröket, négyzeteket.
Fát, virágot és kréta lepkéket
fehérben.
Míg jól nevelten tűrök és törődöm,
őszintén fakadó tagadásomból
gyűrök, hogy ne feszüljön pattanásig
bennem. Dolgozom rajta. Szakadásig.
Duzzog, szivárog e szerves burokból...
Köszön az ősz. Szép évszakot!
De jó! Megint itthon vagyok.
Megöleltem nyárbarátom.
Búcsúzik. Már pakol, látom.
Miközben féltünk, szeretünk...
Nézet-kérdés pontról-pontra,
fókuszálunk valamire.
Vélemények pro és kontra,
mert: "Ha megnyerte, hadd vigye!"
Nincs fognyom a gumicsontban,
sértetlen, mint a létige.
Álmodtam róla... csupa zűrzavart,
nem valósat.
Létező ritmus, ami felébreszt.
Siet... mintha űzné a fikciókat,
de csak lassan törlődnek a képek.
Türelem... tudom, majd elmosódnak.
Csak a hiány nem, amit érzek.
Túlérnek, változnak a nyári illatok,
a zöldbe ivódik a lángolás árnya,
s míg lassan hűlnek, vacognak a hajnalok,
tarka subát ad a nyughatatlanságra
az ősz, hogy a hervadása bohém legyen.
Ne unott, kedveszegettül reménytelen.
Egy régi sparhelt, rajta gőzölgő lábos,
most elégedett a sárga napvirágos,
hisz valami fő... kuncog a fedő, kacag
elégedetten. Illan, szökik az illat,
szerteszét szóródik a kicsiny konyhában,
dicséret fürdik az összefutó nyálban.
Körbe-körbeforog,
azután lelassul.
Csikordul is kicsit,
amikor megmozdul.
Költözés
Fordulnak könnyen kulcsok a zárban.
Szép élet nyíljon ebben a házban.
Békesség járjon csendben a kövön,
ne zavarja más, csak áldás és öröm!
Mint óvatos suttogás, hangzik a völgyben,
hívójel árad szét "csek, csek, csek" a csöndben.
Gyönyörű és szertelen, "Ezerarcú Mátra"!
Vadregényes táját, ha képeslapra tenném,
egész sosem lenne. Egy kép egy pillantása.
Néha túlöltözve, néha csupaszon, lengén,
néha felhőkbe burkolva, gomolygó ködben.
néha bóbiskolva a harmonikus csöndben.
Mint egy kövér pók csüng,
de nem pókfonálon.
Fent a palák között
két picinyke lábon.
Türelem, ácsorgás a sorban.
Emlékképeket csalnak elő
a terjengő illatok.
Kicsi lány számolt: három hatvan,
s jut még húsz fillér finomságra,
míg kenyérre várhatott.
Köszönöm, jól vagyok! Irányítottan
rám igazgatott jel, de választhatok
ingerek között e szerves burokban.
Túl sokszor becsaptok, hogy sajnáljatok
úgy, ahogy kell, mert hiába számoltam
a gyöngy betűkkel, margóra jutottam.