Zádori Henrietta
Maradj otthon!
Érdi vagyok, Veled vagyok!
Maszkot varrok, ha akarod!
Kézen foglak, felemellek,
Hogyha szólsz, majd elengedlek!
A föld most bosszút áll rajtatok,
Fulladni készült, de még lecsapott!
Mérgét már számtalan mód jelezte,
Hurrikán, árvíz, tűzvész... de csak néztétek nevetve!
...Szakadt ruha lelkemen.
Megsebzett vadként szaladok,
Majd magzatpózba a földre borulok.
Összeszorított foggal ülök,
Nézem az életet... megőrülök.
Látom magam kívülről,
Az önlátomás felőröl.