Weszelovszky Gábor

Weszelovszky Gábor

Született: 1992. október 13.

Népszerűség: 26 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Mikor

Mikor feladod önmagad,
Aki voltál és leszel,
Ne tedd!

Tovább...

Pár sor

Csak szeretni szeretnélek, ez miért baj,
Talán bunkónak lenni most a raj?

Tovább...

Kérdés

Háborognak a tettek fejem zord alagútjain,
és a düh, mi a feneketlen sötétségben
szikraként pattan szét, majd
érthetetlen némaságot zúdít szavamra.

Tovább...

Csak még

Csak várni,
várni az időre,
várni, hogy eljöjjön
és várni, hogy elmúljon.
Várni még,
várni rá.

Tovább...

Lepereg

Lágy nyugati szél fúj,
Csobogó hangok játszadoznak
A nyárfa levelén, morajlik a gondolat,
Megrezdülnek a végtelen csillagok,
Megfáradt szülő, ki gyermekéért ragyog.

Tovább...

Sírokon

Ködös éjszaka hullott a lábaink elé,
A halovány mécsesek fénye a homályban
szikraként villant fel, s mint a
kulcsra zárt szerelem, mardosta szívünk falát
a könnyező sírok között.

Tovább...

34

Szeretet

Lépni vágyom, ugrani, szökellni távol
szabadulni az ember bajától
olykor mégis a mélységbe süllyedek
és a sötétséget markolva jövök rá
hogy mit is ér a szeretet.

Tovább...

Reményemnek

Lelkek sóhaja száll dideregve téli éjszakán
Emlékek roppannak, morajlanak a messzeségben,
S csordogáló gyöngyszemek
Sírják az életet.

Tovább...

Nincs

Álmodnék én, amíg lehet,
dalolnék szép éneket
s írnék hangot, így ölelnélek téged.

Tovább...

Tompaság

Tompa harangszó kelti a fákat,
S e tompaság, mint megannyi
Halk zümmögés ringatja elmém,
Nesztelenül dalolva vágyaim
A világok mélyen-kék egén.

Tovább...

Hű ha

Az éji patak vize csillog szemében,
Ajka zengi a mennyek szavát,
S csak nézni a réten,
Miként simítja a csend haját;
Volna szép,
Ha volna szép.

Tovább...

Két szavak

Törékeny elme
Folyton megfelelne
Nincs türelme
Nagy szerencse

Tovább...

Arccal az égnek

Arccal az égnek üvöltöm el:
A fájdalom fáj nagyon,
S darabjaira zúzza érző szívem
Omladozó várának képzelt falát.
De míg hitem bennem harcra kél,
Én fel nem adom!

Tovább...

Veled voltam

Az emléked szívembe marták szerelmünk
dühöngő csatái, ajkad éget már, s csókod
íze számban kopott vágy csupán.
A hangod cifra dalként perdült táncra
hajnalok hajdanán, s mikor
a létezés nem vált többé, mint ami,
mikor nem volt haszon az álca,
sikítva rohant lelketlen gazdája után.

Tovább...

Szegény emberek!

Mondd hát idegen, önként szeretsz...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom